Deportáltak

VISSZHANG - LV. évfolyam 17. szám, 2011. április 29.

Bóc Imre néhány visszaemlékezés alapján úgy véli, hogy a nyilasok november 6. előtt és 21. után is deportáltak. (Előzmények az ÉS-ben: Karsai László: A nemzeti hitvallástól a Páva utcáig, 2011/15., ápr. 15.; Bóc Imre: Mikor deportáltak?, 2011/16., ápr. 22. - a szerk.) Téved, illetve azok a visszaemlékezők, akikre hivatkozik, tévednek. Az eredeti levéltári dokumentumok szerint Forgács József, Budapest rendőri erőinek főparancsnoka először november 6-án adott parancsot zsidó munkaszolgálatosok „kísérésére" Budapestről a Dunántúlra. Levéltári dokumentumok és nem megbízhatatlan visszaemlékezések alapján tudjuk, hogy Szálasi a halálmeneteket november 21-én leállította, valamint utasítást adott a nemzetközi, valamint a nagy gettó megszervezésére. E két gettóban kb. százezer zsidó élte meg a felszabadulást. Ribbentrop német külügyminiszter, amint értesült a ha­lál­me­ne­tek leállításáról, táviratozott Budapestre, utasította Veesenmayer német követet, hogy adja a nemzetvezető tudtára, a német kormány követeli Szálasitól, hogy „a technikai nehézségek ellenére erélyesen hajtsa végre a budapesti zsidók kitelepítését". Szálasi erre némileg gúnyosan csak annyit üzent vissza, hogy „kívánságait a lehetséges legnagyobb mértékben figyelembe fogja venni". November utolsó napjaiban néhány munkaszolgálatos századot tehervagonokban a Józsefvárosi pályaudvarról még deportáltak.

Bagossy Zoltánról is rosszul tudják Bóc Imre adatközlői, hogy a Honvédelmi Minisztérium államtitkára volt. A valóságban a nyilas Külügyminisztériumban Kemény Gábor miniszter kabinetfőnöke volt. Bóc visszaemlékezői úgy „tudják", hogy Bagossyt a népbíróság felmentette. A valóságban 1946. április 17-én a Népbíróságok Országos Tanácsa életfogytiglani börtönre ítélte, és csak 1956-ban szabadult.

 

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXIV. évfolyam, 31. szám, 2020. július 31.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2023