20 SOR, 88 ÉV

Március 15-én, a múzeumkerti ünnepségen a 15-dik március, 1848 című Petőfi-versből húsz sort ki kellett hagynia az előadó-művésznőnek. Sajátos módon épp azok a strófák nem hangozhattak el, melyekben a költő tendenciózusan arra buzdít, hogy „Verjük le a lakatot / Mit sajtónkra, e szentségre / Istentelen kéz rakott", valamint azok, melyek szerint az Országgyűlés „csak beszél nagy sikeretlen". Illetékesek utólag azzal magyarázták a kurtítást, hogy a teljes vers elmondása zavarta volna a rendezvény koncepcióját, de ha a Petőfi által túlméretezett mű hetvenkét sorából húszat elhagynak, ezt mások nem, csakis azok firtathatják, akik „utólag el akarják venni a zemberektől ezt a boldog ünnepet".

Szerintem meg ez a 2011-es história előrelépés ahhoz képest, amiért Pakots Józsefnek 1923. január 19-én, A cenzurázott Petőfi címmel az akkori jobboldal kormányához interpellálnia kellett: „A Vigadóban egy szavalóművész Petőfi-ünnepet rendezett és a műsorban benne volt Az apostol is. A rendőrség úgy gondolta, hogy az előadó húsz sorral (!) többet szavalt el, mint kellett volna. Darvas Lilivel, a Magyar Színház művésznőjével szemben is nehézséget támasztottak, amikor Petőfi Föltámadott a tenger című versét akarta szavalni. A belügyminiszter úr felügyelete alatt álló államrendőrség magához Petőfihez is hozzá mer nyúlni". Rakovszky belügyminiszter válasza szerint a beavatkozásra szükség volt, „mert előfordultak esetek, amikor nem Petőfi géniusza előtt akartak hódolni az ünneprendezők, hanem a kiválasztott versek tartalmából látszott, hogy Petőfit csak agitációs célokra akarják felhasználni". Hogy mifélékre, azt egy kormánypárti képviselő, Bogya János közbekiáltása magyarázta meg: „Internacionális tendencia van benne", mármint Az apostolban.

Legyünk már méltányosak: 1923-ban húsz Petőfi-sor még betiltást jelentett. Ma csak kihagyatják. Micsoda különbség!