Savanyú cseresznye

Koltai Tamás kérdésére (Everything in the garden, ÉS, 2011/9., márc. 4.), hogy miért nem fordította Tóth Árpád Csehov Вишнёвый сад című művének címét a szójelentésnek megfelelően meggyeskertnek, viszonylag egyszerű a válasz. Nem ebből, ti. az orosz eredetiből dolgozott, hanem egy német nyelvű fordításból. A darab német fordításai pedig Der Kirschgarten (Cseresznyéskert) címet viselik a filológiailag korrekt Der Sauer­kirschgarten (Meggyeskert) helyett. A névcsere tehát már a közvetítő nyelvben megtörtént.

A XX. század első felében az orosz irodalmi szövegeket többnyire más nyelven - elsősorban németül - készült fordítások közvetítésével ültették át magyarra. Ennek okát abban látom, hogy akkoriban Magyarországon kevesen tudtak oroszul. Az 1910-es népszámlálás adatai még nem is mutattak ki orosz nyelvtudást. Ez azt jelenti, hogy az oroszul beszélők száma alatta maradt a népesség egy százalékának. Először 1930-ban mutattak ki a statisztikák mérhető orosz nyelvtudást 23 000 embernél. E szám furcsa nemi megoszlása (20 000 férfi, 3000 nő) arra utal, hogy a férfiak jó része olyan hadifogoly lehetett, mint akiről Juhász Gyula írta: „Volga híján nézi a Marost." Ők pedig nyilván nem a műfordítók céhében dolgoztak. Az írók, fordítók - kevés kivétellel - a Reclam Verlag papírkötéses klasszikusai alapján ismertették meg a magyar közönséget az orosz klasszikusokkal.

Csak a II. világháború után nőtt meg az oroszul tudók száma (a 2001-es népszámlálás adatai szerint 195 000 beszélővel az orosz volt a magyarok által leggyakrabban beszélt idegen nyelvek sorában a harmadik). Ekkor már az eredeti szövegekből születtek filológiailag hiteles fordítások. A Csehov-darab nem egészen pontos címe azonban megmaradt. A Tóth Árpád által választott megoldás nem hamisította meg, csak egy kicsit megédesítette a cse­hovi hősök sanyarú sorsát.