A PhD értéke

Pléh Csaba és Zemplén Gábor Az oktatói-kutatói életpálya és az egyetemek című írásukban (ÉS, 2011/8., febr. 25.) a doktori iskolákról mint a tudományos utánpótlás képzésének helyéről szólnak. Ezeknek a hatékonysága nem túl magas fokú, ha figyelembe vesszük, hogy, mint a szerzők írják, „nagyszámú PhD-diák jellemzően nem készül el értekezésével a hároméves doktori képzés végéig". A magyar adatok szerint a beiratkozottaknak mintegy húsz-huszonöt százaléka védi csak meg sikeresen disszertációját. Cikkükben bemutatják, hogy különböző szervezeti anomáliák miatt még a kutatói-oktatói pályára csakugyan alkalmas fiatalok is nehezen kerülnek be az egyetemi és tudományos élet vérkeringésébe.

Van azonban a megnövekedett létszámú PhD-képzésnek egy cikkükben nem említett következménye is. A fokozatot szerzett fiatal szakemberek egy része nem is akar kutatóvá válni. Számukra a doktori fokozat presztízseszköz, amellyel az élet más területein - a gazdaságban, a politikában, a médiában - kerülnek társaiknál kivételezettebb helyzetbe. A doktori iskolák egyébként abban érdekeltek, hogy minél több fokozattal rendelkezőt bocsássanak ki, mivel, mint Pléh és Zemplén megállapítja: „sok doktori fokozat kiadása a doktori iskola sikerességének fokmérője", ez pedig a kar és az egész felsőoktatási intézmény érdeke is. Ennek következtében előfordul, hogy egyes doktori iskolákban nem megfelelő szintű felkészültség és disszertáció birtokában is avatnak doktorrá embereket.

Ha a doktori fokozat (piaci) érték, akkor annak kialakul a (pénzben mérhető) ára is. Mivel a doktori fokozattal kapcsolatos magyarországi visszaélésekről szóló híreszteléseket nem áll módomban ellenőrizni, németországi esetekre utalok csak. Nemrégiben a német médiában foglalkoztak a doktori fokozatok megszerzésére szakosodott vállalkozásokkal. Egy ilyen vállalkozó saját nevében és arcát vállalva elmondta az RTL televízióban, hogy ők tulajdonképpen csak diszkréten közvetítenek egy bizonyos tudományágban fokozatra vágyók és a disszertációk szakszerű elkészítésére vállalkozó kompetens szakemberek között. Egy sikeres tranzakció ára a német piacon harminc- és hetvenezer euró között mozog.

Közben Németországban kirobbant egy komoly politikai botrány Karl-Theodor zu Guttenberg honvédelmi miniszter doktori disszertáció körül. A bayreuthi egyetemen fokozatot szerzett miniszterről kiderült, hogy doktori disszertációjában hosszabb részleteket vett át szakértői jelentésekből, azok szerzőinek feltüntetése nélkül. A szakértői jelentéseket parlamenti képviselőként saját maga rendelte meg. Mivel a disszertáció könyv formájában olvasható, figyelmes jogász szakemberek leleplezték a csalást. 2011. február 23-i parlamenti meghallgatásán a miniszter elismerte, hogy értekezésében számos hiba van, ezt magyarázta, hogy hét évig írta azt, s közben „elveszítette áttekintését az egész anyag felett", ezért nem tüntette fel az idézetek szerzőit, a plágium vádját azonban visszautasította. Utalt arra is, hogy miniszteri és családapai teendői is sok idejét felemésztették.

A képviselők nem fogadták el a miniszteri védekezést. Jürgen Trittin, a zöldek képviselője Merkel kancellártól a miniszter azonnali leváltását követelte ezzel az indok lással: „Egy Felix Krull nem parancsnokolhatja a szövetséges hadsereget!" Zu Guttenberg közölte, hogy írt a bayreuthi egyetemnek doktori fokozata felfüggesztésének tárgyában. Ezzel azonban elkésett. Az egyetem ugyanis még aznap bejelentette, azonnali hatállyal visszavonja zu Guttenberg báró doktori címét, mivel azt megtévesztéssel szerezte. (Lásd erről részletesen Lipovecz Iván írását az ÉS múlt heti számában - a szerk.)

Így járul hozzá a tudományos teljesítmények piaci árucikként való devalválódásához az egyetemek késztetése minél több doktori fokozat kibocsátására és ambiciózus, de dolgozni nem hajlandó emberek igénye ezek megszerzésére.