TELHETETLEN ÜLDÖZÖTTEK
PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 6. szám, 2011. február 11.Évek óta töröm a fejem, hogy lehetne szert tenni világhírre vagy legalább egy jó nyugati állásra. Ha az ember történetesen filozófus, akkor azzal tisztában van, hogy halálunk után állást ugyan senki sem kínál, de a világhír valósággal az ölünkbe pottyan. Nem kell mást tenni, mint még életünkben gondoskodni néhány jelentősebb alkotásról, a többi már megy magától, csak meg kell halni hozzá. Ám ha az embernek még életében akarózik világhírűnek lenni, mert annak azért vannak bizonyos el nem hanyagolható előnyei, pl. valamivel jobban is fizetik az előbb említett szokvány halhatatlanságnál, akkor bizony tennie is kell érte. De mit?
Nyíri Kristóf január 29-i interjúja a Hír TV-ben váratlan világosságot gyújtott az elmémben. „Mérnöki pontosságú" és „minőségellenőrzött" filozófushoz méltó módszerességgel tárta fel az 1973-as „filozófusper" áldozatainak motívumait. „Hellerék" tanultak a sok sikeres elődtől, Kerényi Károlytól, a zsidó matematikusoktól és fizikusoktól, mint Neumann, Teller és a többi, a nyomukba szegődő Kertész Imrétől vagy, hogy külföldieket is említsünk, Thomas Manntól, Einsteintől és Karl Jasperstől. A nyugati állás és a világhír feltétele az üldöztetés! Nem az állampártba kell naivan belépni, és nem is annak paramilitáris alakulatába, és aztán lesni az ablakon, üldöznek-e minket, mert hiába a várakozás, nem üldöznek, és az üldözők mögött sem lohol senki állásajánlatokat lobogtatva.
Bensőséges kapcsolatra kell szert tenni a potenciális üldözővel, amihez persze éles szemre van szükség, hogy jól válasszuk meg üldözőnket, aztán rákacsintani, és azt kiáltani: Fogj meg, ha tudsz! Van persze más megoldás is, amit Nyíri valamiért nem említ. Válhat az ember üldözővé is, az is állással jár, és azt is egész jól fizetik, igaz, kevésbé eredményez világhírt. Viszont megvan az az előnye, hogy messze a nyugdíjkorhatáron túl is művelhető, különösen ilyen telhetetlen üldözöttek esetében. Mert „Hellerék" esetében teljesen érthetetlen, miért nem elég nekik állásban és világhírben, amit eddig elértek.
