Mekkora összeggel?

A nyugdíjakról kialakult vitában egy, ez ideig alig érintett, de kulcsfontosságú kérdést szeretnék felvetni. Milyen összeggel lép majd át a magán­nyugdíjpénztár tagja az állami kasszába?

Önkéntes nyugdíjpénztári tagként tapasztaltam, hogy a számlán kimutatott összeg naponta változik, attól függően, hogy a pénzpiac hogyan alakul. Ebben a megtakarítási formában a pénztártagok jellemzően nem járadék-jellegű szolgáltatást, hanem egyösszegű kifizetést kérhetnek. Tíz év várakozási idő leteltével a nyugdíjkorhatárt elért pénztári tag felveheti megtakarításait a bejelentés időpontjában regisztrált összegben (a nehézségekről 2009 júliusában írtam is egy cikket az ÉS-be).

A magán- és önkéntes pénztárak ugyanis a megtakarításokat befektetik az egyénnek felajánlott és általa kiválasztott portfólió-csomagban. (Az eszközallokáció részben a vagyonkezelő döntési kompetenciája, részben a törvény írja elő.) Az egyéni számlákon tehát nem a befizetett forintokat tartják nyilván, miként az emberek gondolják, hanem a forintokért vásárolt befektetési egységek forintosított összegeit.

A pénztártag aktuális vagyonát tehát mindig piaci értéken számolják el. Vagyis x napi befektetési egységeit x nap napi árfolyamával szorozva megkapja az x napra érvényes hozammal növelt (csökkentett) vagyonértéket. Ez az érték tehát naponta változhat. A befektetési egységek forintosított összege következésképpen ingadozik. Hogy mennyire, s hogy az a mennyi tényleg annyi-e, vagyis, hogy az egyéni számlákon vezetett elszámolás hiteles-e, ezen el lehet gondolkodni.

A befektetési egységek forintosítása az államkötvények, magyar és külföldi részvények, befektetési alapok stb. értékesítésével történhet. Tehát az átváltott pénztári vagyon összegét elméletileg csak „utólag", az átlépési nyilatkozatot követően ismerjük meg. S bizonyos értékpapírok (kisrészvények) esetében, pusztán az eladások híre árfolyamesést, az eladási dömping pedig további árfolyamcsökkenést válthat ki. A tőzsdén pedig pánikhangulatot. A (volt) pénztártag következésképpen az állami kasszába eleve veszteséggel érkezhet. (Az sem segít, ha a magánnyugdíj-pénztári tag vagyonának egy, valamekkora részét kellene csak likviddé tenni, a többi maradhat befektetéseiben. Csak a döglött ló esete lenne a Kupfenstein utcában...)

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a veszteséget így véli elkerülni: „A szakembereink kiszámítják - mondta, a Népszabadság számára adott interjúban -, a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszerben töltött évek során milyen reálhozamot értek el a visszalépők. Ha pozitívat - esetenként akár több százezer forintról is szó lehet -, akkor felkínálják a választás lehetőségét: azt fel lehet venni készpénzben, ám ekkor 16 százalék szja-t kell fizetni, vagy át lehet utalni valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárba, ami viszont adómentesen megtehető. Akinek viszont nem érte el a hozama az inflációt, azoknál az állam kiegészíti a hiányzó összeget. Többségében ilyen pénztártagok vannak." (Szabad választás, súlyos következményekkel, nov. 28.) Érti ezt valaki?

Ma már akadnak egyes szakértők, akik észlelik a magánnyugdíjpénztárakban összegyűjtött vagyon pénzesítésének problémáját, s az értékpapírok értékesítésére különböző technikai megoldásokat javasolnak. Az is felmerült, hogy talán zárolni kellene a vagyont, vagy kormányzati védelem alá kellene vonni. (Varga István: Elkezelt pénzek a magánkasszákban. Magyar Nemzet, dec. 2.) De mekkora befektetési egységet, milyen összeggel? S ha befektetésben marad, ki lesz a kezelője?

„Nem vetődött fel, hogy vagyonértékesítési tilalmat hirdessenek ki a pénztáraknál februárig? Megelőzve egy esetleges vagyonvesztést, ha újabb nagy adag pénztári befektetés landol a piacon?", tették fel a kérdést Matolcsy Györgynek a Népszabadság interjújában. „Ilyesmi nem került szóba, nem feltételezzük, hogy valaki a tagok érdekeivel szemben olyan akciót indít, ami leértékeli a vagyont."

A nyugdíjvédelmi megbízott, Selmeczi Gabriella már nem ilyen lojális. Ő sejt és sejtet is valamit. „Nem kizárt, hogy vagyonvesztés történik a magánnyugdíj-pénztári vagyonban január végéig, amikor megkezdik a vagyonelemek átvitelét az állami alapba. Remélem, erre nem kerül sor, de sajnos nem zárhatjuk ki a lehetőségét. Ez aktuálissá válik, amikor január 31-vel elindulnak a vagyonelemek az állami alapba." Arra kérdésre pedig, hogy milyen következményekkel járna a vagyonvesztés, a nyugdíjvédelmi megbízott nem szeretne prekoncepciót gyártani, „de ilyen esetben meg kell vizsgálnunk, hogy ez milyen kategóriába tartozik. Nem tartom kizártnak, hogy akár a bűncselekmény fogalmát is kimerítik bizonyos tevékenységek." (Magyar Nemzet, nov. 30.). Az emberben felmerül a kérdés, vajon tudja, hogy mit beszél?

Cikkemben nem kívánok sem pró, sem kontra érvelni. Az állami és a magánnyugdíj-biztosítás egyaránt hordoz kockázatot. Az állami ellátás talán biztonságosabb, a nyugdíj apadhat, de nem szűnhet meg, legalábbis békeidőben, a magántársaság viszont eltűnhet teljesen. Miként a magánnyugdíjpénztárba való belépést kötelezővé lehetett tenni, a kilépés is „elrendelhető". De az elfogadhatatlan, hogy a kormány által tervezett szabályozás improvizált lépések sorozata legyen. Hogy a pontos részletek ismerete nélkül kell dönteni.

A kapkodó megnyilatkozások a pénzpiacot is összezavarják. Közelgő veszély az ország hitelképességének további leminősítése, a tőzsde esése, a külföldiek erősödő állampapír-eladása stb. Pedig megfelelően megalkotott számítógépes szimulációs modellek lehetőséget adnak a kísérletezésre. Segítségükkel tanulmányozható egy rendszer várható viselkedése. A program elkészítése nem nagyobb feladat, mint egy számítógépes játéké.