Védjen meg téged a Kutszegi!

Kutszegi Csaba tánckritikus a múlt heti Agorában legutóbbi tévékritikámra (Hová tűntek a táncosok?, 2010/27., júl. 9.) reagál (Hová tűntek a tájékozott jegyzetírók?, 2010/28., júl. 16.). Óvja a szakmát, közben Juhász Zsoltot egy Szőcs Gézás (államtitkáros) oldalvágással intézi el. Kovács Gerzson Péter kapcsán sem elegáns dolog a Trafót emlegetni, a darabjait ott egy-egy előadás után levették repertoárról. A TranzDanz metaforikus jelenete volt, ahogy az évad táncosa, ifj. Zsuráfszky a reflektor előtt improvizált, küzdött, ömlött róla a verejték - alig fél ház előtt. De nem ez a lényeg. Hogy lehetne itt dialógus, ha bármilyen felvetésre a „cipész vissza a kaptafához" szín­vo­na­lán reagál a diplomás kritikus? A családi tréfálkozás olcsó dolog, de a tisztesség kedvéért leírom, nem Grecsó Zoltán munkásságán keresztül van közöm a néptánchoz. Bár azt sem gondolnám kínosnak. Kutszegi régi motoros, jól látja, féltem a néptáncot. Az általa nem emlegetett ifjabbik Novák nekem, a nézőnek készítette a Carment, nem a tánckritika.hu-nak, és fájt látni, hogy nem jó. Összeszorult a szívem Zsuráfszky Zoltán életmű-válogatásműsorát látva - akkor, ott úgy tűnt, még mindig a 80-as évekbeli darabok a legjobbak. Ne legyen igazam. Kovács Gerzson sem érdemli meg, hogy ennyivel intézzem el évek munkáját, de Lábán-díj ide vagy oda, az utóbbi két darab bizony kevés volt. És még valami: nem azt írtam, hogy azért nincsen nézői igény, mert a szakma zárt, és azt sem írtam, hogy más műfajok felé nyitni új ötlet lenne. Adatközlők pedig vannak, nem is kevesen, tessék utánanézni.