Élő net-irodalom,

Kálmán C. György esszéjének (Az élő net-irodalom néhány változata, ÉS, 2010/23., jún. 11.) gondolatmenetét két irányba vinném tovább, egyúttal a jelenség bemutatására általa mozgósított tudományterületeket - pl. műfajelmélet, kommunikációelmélet, filozófia stb. - két újabb területtel egészíteném ki: az egyik a filológia, a másik a webkettes marketing.

Egy tavalyi tanulmányomban (Philologia 3.0. In: Quo Vadis Philologia Temporum Nostrorum? Tinta) a filológia több ezer éves tudományának korunk problematikáját feloldó aktualizálását „philologia 3.0"-nak (és/vagy kiberfilológiának) kereszteltem. A számítógépes programok verziószámadási szokását nevébe beidéző philologia 3.0 a legújabb, pár év alatt abszolút teret hódító médiumváltást jelöli. Gondolok itt többek között az SMS, a chat, az e-mail, a közösségi oldalak, blogok vagy a csiripelő-csatornák (Twitter, Google Buzz) felületén zajló kommunikáció megjelenésére, tömeges elterjedésére és az ezekkel járó olyan új kihívásokra, amivel egy filológusnak szembesülnie kell. Új kérdésfeltevéseket és kutatási módszereket kell majd kidolgoznia, ha a korunkban előforduló jelenségekkel, például a totális szóródással vagy anonimitással találkozik. Ehhez jön még a Kálmán C. által is felsorolt rendkívül sokféle paratextus, a Long tail hatásról nem is beszélve.

Száz év múlva, ha egy „kiberfilológus" éppen Falcsik Marit vagy Péterfy Gergelyt választja kutatási témául, vagy az ő kritikai kiadásukat állítja össze, akkor kihagyhatatlan lesz, hogy az illető szöveg első megjelenési helye a Facebook volt, akkor kihagyhatatlan lesz az ott szereplő kommenteket is szerepeltetni. Nagy kincs lesz - ahogy nagy kincs manapság egy-egy múlt század eleji kávéházi beszélgetésről írt naplóbejegyzés is. S kihagyhatatlan lesz az is, hogy Péterfy Gergely 2010. június 12-én 11 óra 8 perckor „Bloo for Android" segítségével, „Kép a képben: Facebook a Kert Könyvében. Készül a holnapi folytatás, 27. fejezet a Pannon Mesében" megjegyzéssel egy fotót tölt fel.

Nézzük mindennek a másik oldalát: a szerző online jelenlétét mint az általa tudatosan vagy ösztönösen produkált (ön)reprezentációt és (ön)recepciót, azaz (ön)marketinget. Példának vegyük Simon Mártont, akinek első kötete a könyvhétre jelent meg. Simon magyarországi kontextusban trendmutató ösztönnel kötetének rajongói klubot hozott létre a Facebookon. Így összeszervezte egyfelől azokat, akik szeretik a verseit (sok egymás számára ismeretlent, egyre több számára is ismeretlent), másfelől egy élő, már több száz fős közegben egyben tartja és folyamatosan frissíti a kötet történetét, recepcióját, mindez kiegészül olvasói véleményével és egy szubjektív réteggel, ami különbözik a „magánember" Simon Facebook-aktivitásától.

A csoportról én is úgy értesültem, ahogy bármely más Facebook-hullám eljuthat bárkihez: az üzenőfalon láttam, hogy közös ismerőseink csatlakoznak. Netre hálózott életterem rengeteg témája közt felbukkant ez is - diszkréten ismerőseim hangulatai és fotói között. Körülbelül úgy, mintha egy nagyobb társasággal beszélgetve fél füllel hallottam volna egy munkahelyi anekdota és egy meccs-elemzés között. Ehhez tudni kell, hogy a Facebookon minden aktivitásom naplózódik üzenőfalamon, megjelenik ismerőseim előtt a „közös" üzenőfalon. Azaz mindenki, aki szereti első kötetét, azonnal első kötete reklámfelületévé válik. Pont ez a megnyerő: visszahozza az egyik legősibb marketing-kommunikációs forma, a szájról szájra terjedő hír létjogosultságát.

Egy másik példát Csobánka Zsuzsa költővel együtt találtunk ki. Új könyvem dedikálását valós időben tudósítottuk a Facebookon. Lehetett volna a Twitter is, de „itt" „él" legtöbb ismerősünk. S így a jelen nem lévőket be lehetett vonni a hangulatba, a meginduló beszélgetéssel kontinensnyi távolságból is aktív részessé tenni. Ahogy lehet majd a könyvbemutató(ko)n is vagy pár év múlva majd pl. a könyvhét majd\' minden asztalánál... - érdekes virtuális szövegtér képződne.

Mi mindebből a konklúzió? Ami ma online aktivitás - legyen szó egy vers publikálásáról vagy egy könyv befogadástörténetéről vagy egy real-time irodalmi tudósításról - az egyszerre (ön)marketing, holnap már visszakereshető, azaz a recepciótörténet része, holnapután pedig kutatható, azaz a filológia tárgya lesz.