Demokráciaundor

Ungváry Rudolf sejti (Magyarország baloldala és jobboldala, ÉS, 2010/21., máj. 28.), a most leadott jobboldali voksok nem biztos, hogy azt jelentik, a szavazók túlnyomó többsége jobboldali lett, hanem csupán azt, elegük lett a demokráciából, mint annak idején a Hitler pártjára szavazóknak. Merthogy ezen én sem döbbennék meg. Mit szeressenek a demokráciában, ha nem oldja meg mindennapi gondjaikat, még a legelhagyatottabbakon sem segít, de újra meg újra - megválasztott képviselőiken keresztül - becsapja őket, és csalárdságáról, korrupt rendszeréről hetente derülnek ki szörnyűségek. 1990 óta a magyarok többször nekifutottak: először a rendszerváltó pártban hittek, amely munkanélküliséget és pökhendiséget hozott. Leváltották, hogy aztán ellenfele végrehajtsa a megszorításokat. Megint a másik oldal kapott bizalmat, de csak a cinikus „jogállamiság" volt a válasz, a hatalmon lévők joga. Ismét váltott a többség, s két alkalommal is hitt a jólétet ígérőknek, hogy lássa, valóban jólétet teremtettek maguknak - a kisember kárára. Úgy, hogy felelős soha nincsen, mert ugyebár a dolgok helyén való működését a demokrácia garantálja. Ne ebből lett elege az embereknek.

Egy dologban viszont hadd vitatkozzak Ungváry Rudolffal: sajnos nem igaz, hogy a jobb- és baloldal közötti minőségi különbség csak a szélsőségek esetében érvényesül. Tessék elővenni egy Magyar Nemzetet és egy Népszabadságot! Tessék megnézni a címeket, a szókincset és a nyelvhelyességet!