Ostobaság és jó erkölcs

VISSZHANG - LIV. évfolyam 22. szám, 2010. június 4.

Azt olvasom György Péter esztéta, egyetemi tanár tollából, hogy „az olyan lapok, mint a Story, a Best, illetve a Hócipő és a 168 Óra" „a középosztálybeli jó modort és erkölcsöt utánzó, imitáló hipokrita ostobaságot árasztanak" magukból (A celebmunkás szomorú vége, ÉS, 2010/20., máj. 21.). Remek! György, akinek leküzdhetetlen ingere van arra, hogy a magyar médiavilág valamennyi szereplőjét - önmagán kívül - ekézze (vö. „Pisti hülye!"), két kérdésre tartozik válasszal. Az első: mi köze van a Story nevezetű, irodalmilag, zsurnalisztikailag nem is értékelhető celebhetilapnak a 168 Órához vagy akár a Hócipőhöz? Műfaji, tartalmi? A másik: tudna-e, mint médiaoktató, akár pár mondatot is idézni a 168 Órából, amely bizonyítékul szolgálna a hipokrita ostobaságoknak nem a megjelenésére, hanem egyenest az „áradására"? Voltaképp közömbösen hagy, hogy mit válaszol vagy válaszolna. Mindenesetre a 168 Óra állandó szerzői - Mészáros Tamás, Mester Ákos, Bölcs István, Jolsvai András, Koltai Tamás, Barát József, Bolgár György, Karácsony Ágnes, Sztankay Ádám, jómagam és „sokan mások" - nevében arra kérném, hogy az általa leírt valódi, vitathatatlan, kegyetlen és igaztalan ostobaságért kérjen elnézést a 168 Órától, annak komoly, de legalábbis szakmájukat komolyan vevő, az újságíró-társadalomban elismert szerzőitől. Kérném továbbá arra, hogy becsülje meg a középosztálybeli erkölcsöt és jó modort, mert abból van Magyarországon ma a legkevesebb. Ha kicsit körülnéz a magukat polgárinak mondó lapok és hetilapok háza táján, szókészletében, hamar fölismeri ezt. Mindama stallumok nélkül, amiket reá aggattak - a fölismeréshez tudniillik elég nyolc elemi. Végül megosztanám vele azt a leleményemet, hogy jó modorból, akár annak az utánzatából őbenne például egy csipetnyi sincs. P. S. 1) „Utánzó, imitáló": ez tautológia. 2) A „hipokrita ostobaság" szókapcsolat értelmezhetetlen. Ami álszent, nem szükségképpen ostoba; ami ostoba, az nem álszent. Az álszentség nem ostobaság, hanem szerepjátszás. Az álszent tudja, milyen szerepet játszik, ettől még nem ostoba, legfeljebb - vö. Tar­tuffe - megvetésre méltó, nevetséges. Tessék megtanulni fogalmazni.

A szerző további cikkei

LIX. évfolyam, 23. szám, 2015. június 5.
LVII. évfolyam, 35. szám, 2013. augusztus 30.
LVII. évfolyam, 33. szám, 2013. augusztus 16.
Élet és Irodalom 2024