Hány amerikai alkotmány van?

„Egy jó alkotmány rövid lenne, néhány alapelvet fogalmazna meg, és kijelölné a megvalósítás kereteit. Nem kellene újra ki- és feltalálni, csupán tanulmányozni kellene a nyugati demokráciák alkotmányait, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokét" - írja Boros János a legutóbbi Agorában, a Kis Jánossal vitázó cikkében (Újra elindulni, ÉS, 2010/18., máj. 7.). Kár, hogy ő maga - fejtegetése tanúsága szerint - nem tanulmányozta eléggé az amerikai alkotmányt, avagy nem ugyanazt ismerjük. Az általam ismertben ugyanis csupán egyetlen bevezető mondat fogalmazza meg a magasztos elveket, hogy utána sorra a cikkelyek alapos részletességgel, láthatólag minden eshetőségre gondolva taglalják, miként kell képviselőket, szenátorokat választani, nekik mikor kell összegyűlniük, hogyan kell házszabályokat alkotni, az ülésekről kötelező naplót vezetniük, milyen javadalmazásra van szükség, s persze fel vannak sorolva a kongresszus hatalmi jogkörei is. Ez az első cikkely, míg a második az elnökről szól, megválasztása módjáról, elmozdítása feltételeiről, de még esküje szövegét is megadja, s természetesen gondosan körülhatárolja az ő jogköreit is. A harmadik ugyanígy szabályozza a bírákét, a bírói rendszert vázolva, a negyedik az uniót alkotó államok jogait határozza meg, beleértve az új csatlakozók felvételének feltételeit. Az ötödik aprólékosan szabályozza az alkotmány módosításának, kiegészítésének lehetőségét (tanulságosan egyébként: nem elég hozzá kétharmados többség a szövetségi kongresszus mindkét házában, de még az államok háromnegyedének törvényhozásában is jóvá kell hagyni). Ezekhez a legkevésbé sem csupán alapelveket megfogalmazó „eredeti hét cikkelyhez" kapcsolódik elválaszthatatlanul az „eredeti tíz kiegészítés", tehát a híres Bill of Rights, vagyis az állampolgári jogok rögzítése. Ha úgy tetszik, ezekben akár akadhatunk „alapelvekre" is, bár azok sem igazán felelnek meg a Boros által említett „morális alapelveknek", hiszen ahhoz nagyon is jogi tömörséggel vannak megfogalmazva, s olyan kötelmeket szabnak az utód nemzedékeknek, hogy a kongresszus nem hozhat törvényt (állam)vallás alapítására, és a szabad vallásgyakorlás, továbbá a szólásszabadság, a gyülekezési jog korlátozására - így, egyetlen mondatban, de bölcsen fogva le későbbi (alkalmi) többségek kezét, hiszen bármelyik korlátozáshoz alkotmányt kellene módosítani, ami ugye irdatlanul nehéz. Hasonlóan velős rövidséggel mondják ki e kiegészítések a szabad polgárok (azóta is annyit vitatott) fegyverviselési jogát, a tilalmat az „ésszerűtlen" házkutatásra (tehát a hatóságot korlátozva), s a nevezetes „ötödik" védi a polgárt attól, hogy ugyanazért a bűnért kétszer vonhassák felelősségre, vagy kényszerítsék magára terhelő vallomást tenni. (A kínzások századai után - és előtt! - ez amúgy valóban alapelvnek tekinthető.) De, amint a jogi felelősségre vonás feltételeinek és a védelem jogának körülhatárolását kimondó hatodik jelzi: ez bizony szintén felettébb konkrét alkotmányszöveg. Miként az azóta - bő két évszázad alatt - született további tizenhét alkotmánykiegészítés legtöbbje, hiszen például már az elején ugyancsak részletesen kellett elválasztani a - választáson párosként induló - elnökjelöltet-alelnökjelöltet (a tisztázatlanság vezetett a kínos 1800-as Jefferson-Burr politikai harchoz). De tekinthetjük a lakonikusan rövid kiegészítést a rabszolgaság eltörléséről, a nők, majd a 18 évesek szavazati jogáról vagy a jövedelmi adó bevezetéséről „alapelvnek" is. Mindenesetre az általam ismert amerikai alkotmány a maga olykor szinte szőröző, minden jövőbeni lehetőséget számba venni igyekvő aprólékosságával nem nagyon felel meg Boros ama követelményének, hogy a mi általa elképzelt új alkotmányszövegünket „mindenki" értse és könnyen átlássa, hiszen az óceánon túli legfelső (ott egyúttal) alkotmányértelmező bíróság két évszázada más sem tesz, mint értelmezgeti, mikor liberális, mikor konzervatív többségi döntésekkel. Nem akarom bántani az általam nem ismert szerzőt, de szép alapelveket a sztálini típusú alkotmányokban találhattunk. Teszem azt, a gyülekezési jog is benne volt a mi ilyen alkotmányunkban, csak nem a mi Alkotmány utcánkban, bizonyára pusztán értelmezés okán.