SZAKMA – 2

PÁRATLAN OLDAL - LIV. évfolyam 16. szám, 2010. április 23.

Aczél Endre a múlt héten írt a magyar televíziózás hanyatlásáról (Szakma - Páratlan oldal), ám azok a súlyos hibák, amelyeket említ, nem csak egy adott műsorra jellemzőek, ma már ez a színvonal. Azt már megszoktuk, hogy a sportriportereink a közvetítések idején mindenről beszélnek, csak a mérkőzésről nem, adatok halmazát öntik a nézőkre, és többnyire ostoba szóvicceket gyártanak, azt is megszoktuk, hogy a választási műsorok vezetői tanácstalanok, ügyefogyottak és még kérdéseket sem tudnak tisztességesen feltenni, mert ahhoz is kell ám felkészültség, de hát megszoktuk. Sok mindent megszoktunk, és csak legyintünk. Arra azonban, hogy a lengyel tragédiát követő vasárnapi temetés színhelyéről se legyen a Magyar Televízió műsorvezetőjének fogalma, azért már túl van a szakmai pontatlanság határain. A gyászszertartást ugyanis nem a Wavel-katedrálisban, hanem a híres Mária-templomban tartották. (Az MTV honlapján még hétfőn is ez a téves információ volt található.) Nem olvasnak újságot? Nem figyelik a híreket? Nem készülnek az adásra? Arról meg nem is beszélve, hogy az események közvetítését esetenként megszakították, hogy a műsorvezető és nyolc (!) vendége hosszasan elemezhessen politikai és történelmi témákat. További tévedésekről nem is írok. Nyilván nem érdemes. De eszembe jut egy angol újságíró ismerősöm, aki azt mondta: a magyarok mindent tudnak, ezért nem tanulnak.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
LXVII. évfolyam, 49. szám, 2023. december 8.
LXVII. évfolyam, 46. szám, 2023. november 17.
Élet és Irodalom 2024