A Kubatov-ügy

A Központi Nyomozó Főügyészség megtagadta a nyomozást a Kubatov-hangfelvétel ügyében. A döntés indokaként arra hivatkoztak, hogy a személyes adattal visszaélés úgynevezett eredmény-bűncselekmény, jelentős érdeksérelemnek kell hozzá bekövetkeznie. A főügyészség álláspontja szerint erre utaló adat nem merült fel, továbbá a feljelentés sem tartalmaz olyan adatot, tényt, amely megjelölné, hogy kinek és milyen hátránya keletkezett. Hangsúlyozták továbbá, hogy önmagában az érdeksérelem veszélye nem elegendő a bűncselekmény megállapításához. A nyilvánosságra került hangfelvétel tanúsága szerint a Fidesz pártigazgatója a párt belső nyilvánossága előtt keresetlen modorban azzal büszkélkedett, hogy adatbázisuk segítségével pontosan tudják, kik szavaztak rájuk és kik politikai riválisaikra. Sem Kubatov Gábor maga, sem pedig pártja a nyomozóhatóság döntéséig nem cáfolta a felvétel valódiságát. A büntető törvénykönyv szerint (177/A §) aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, és ezzel más vagy mások érdekeit jelentősen sérti, vétséget követ el. A cselekmény súlyosabban minősülő bűntett, ha a személyes adattal visszaélést különleges személyes adatra követik el. A nyomozás megtagadásának indoka téves. Azt, hogy a hangfelvétel hiteles-e és a bűncselekmény megvalósult-e, a nyomozás hivatott felderíteni. Azzal az indoklással nyomozást megtagadni, hogy a tényállás felderítése eleve indokolatlan az érdeksérelem hiánya miatt, jogi tévedés. Tekintettel arra, hogy a hangfelvétel nem tervezett, hanem létező és felhasznált adatbázisról szól, az a hivatkozás, mely szerint egyébként csupán az érdeksérelem veszélye állhat fenn, ugyancsak hibás. Ha a cselekményt elkövették, és ez bizonyítható, az adatvédelem fogalmi logikája, előfeltevései alapján a jelentős érdeksérelem biztosan megállapítható. Az európai adatvédelmi jogrend kialakításában talán a legfontosabb impulzus a német alkotmánybíróság 1983-as népszámlálás-döntése volt, amely azt fejtette ki, hogy az egyén információs önrendelkezése feltételezi, hogy a modern információs technológiák világában is ellenőrzése alatt tartsa a róla nyilvántartott adatokat, mert csak így tud autonóm döntéseket hozni. Aki bizonytalan abban, hogy politikai nézeteiről kik mit tartanak nyilván, törekedni fog arra, hogy ne saját késztetéseit kövesse, hanem a külvilág által szerinte elvárt viselkedést tanúsítsa, ne tűnjön ki az átlagból. E helyzet megteremtése maga a jelentős érdeksérelem. Az ilyen külső kényszertől kívánta védeni a polgárt az információs önrendelkezési jog elismerésével a magyar Alkotmánybíróság az adatvédelmi törvényt kikényszerítő 1991-es döntésével, és ugyanezt a jogpolitikai célt követi a büntető törvénykönyv is. Az erről szóló vitákon a Magyar Köztársaság igen korán, az 1992-es adatvédelmi törvény megalkotásával, már egyszer túljutott.

az Eötvös Károly Intézet elnöke