Mindszenty, a földosztó

A szerecsenmosdatás ritka bravúrját hajtotta végre Sziklay Levente a Kun István gondolatait cáfoló vitacikkében (Anakronisztikus antiklerikalizmus, ÉS, 2010/11., márc. 19.). A közölt szövegben az áll, hogy a római katolikus egyház a két világháború között „a rendszer ellenzékének pozíciójába került". Ez érdekes megállapítás egy olyan rendszerről, mely alapjaiban is, eresztékeiben is klerikális volt, katolikus egyháza, a félfeudális rendszer tartóoszlopa kataszteri holdak százezreit birtokolta, mindemellett az országnak nemzeti ünnepei se voltak, kizárólag és csakis a katolikus (igen, csak az!) egyház ünnepnapjaihoz kötődő piros betűs napjai.

A katolikus egyház ellenzékiségének egy megnyilatkozásáról tudok. Serédi Jusztinián prímás és a püspökök 1942-ben azzal voltak elfoglalva, hogy Horthy Miklós esetleg királyt akar csinálni unokájából, Istvánkából. „Református csecsemő Magyarország trónján." Ez borzasztotta el a háború második évében a magyar katolikus klérust, nem a II. Magyar Hadsereg kivezénylése, nem a földkérdés, nem a zsidótörvények; ennek elkerülése végett előszobáztak a kormányzónál.

A továbbiakban ezt olvasom: „A keresztényszociális beállítottságú alsópapság a Horthy-korszak igazságtalanságaival nem tudott kibékülni." Igen, az alsópapság lázongásának számos jelét örökítette meg a történetírás, csak én nem tudok a nyomukra akadni.

Ami pedig az egyik „hajdani alsópapot", a földosztó Mindszentyt illeti. A pápa 1944 márciusában nevezte ki püspöknek Mindszentyt, ki finoman szólva sem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő kormányzati-törvényi rendelkezés híján olyan világi dolgokat, mint a földosztás, „megvalósítson". (Egyik életrajzírója, Közi Horváth József szerint hétezer holdat valóban fel akart parcellázni a püspökség birtokából. Sztójay kormánya erre mondott állítólag nemet.) Mellesleg: a két világháború között nem rítt ki a sorból. Nemhogy neki vagy egyházának, szinte minden kormánynak voltak földreform-elképzelései, olykor merészek, de egyikből sem jött ki semmi. A katolikus egyház azzal tette nevezetessé magát, hogy prímása, Serédi Jusztinián hajlandó lett volna az egyházi földbirtokokat (850 ezer hold!) felosztani, feltéve, hogy a világi nagybirtokosok is így tesznek. Alighanem tudta, hány partnere lesz. (Egy se. A magyar földbirtokos arisztokrácia az ördöggel is szövetséget kötött volna, csak hogy birtokait megtarthassa. Részben ez okozta az ország vesztét.) Paradoxon, hogy egyetlen jobboldali párt kötelezte csak el magát egyértelműen a földosztás mellett: a nyilasoké. (Szálasi írta 1935-ben: „A föld azé, aki megműveli.") Kikkel egyébként Mindszenty szembenállt.

A földosztás, a nincstelen, féljobbágyi sorban élő magyar parasztok földhöz juttatása, mint ez köztudott, a háború után, a koalíciós kormány idején, a kommunista Nagy Imre vezérletével valósult meg. Ezt a „földosztó" Mindszenty József, akkor már bíboros-hercegprímás, minden létező történeti forrás és dokumentum szerint: ellenezte! Mint mindent, amit a kommunisták, kisgazdák, parasztpártiak csináltak. Az nélküle és ellenére „valósult meg".