Megkenve

VISSZHANG - LIV. évfolyam 9. szám, 2010. március 5.

Kovács Zoltán az Élet rovatban kritizálja Mihályi Péter közgazdász egyetemi tanárnak a Népszabadságban megjelent terjedelmes, a korrupciót (talán?) „időlegesen szükséges rosszként" elemző írását (Korrupció, ÉS, 2010/7., febr. 19.) A neves szakembert ezúttal cserbenhagyta erkölcsi és politikai érzéke, cikke csupa tévedés. Ezek közül mindössze egyet választok, amelyet Kovács is megemlít, de annak gazdasági vonatkozásait - feltételezem, tisztelve a közgazdaságtan habilitált tudósát - nem firtatja. A Klubrádióban is elhangzott, az Életben is idézett mondatról lenne szó: „ha például egy csatornaépítő vállalkozó hárommillió forinttal megkeni az önkormányzati alkalmazottat, akkor bizonyos értelemben az igazságosság is győz, hiszen a nagykeresetű vállalkozó pénzt ad a kiskeresetű alkalmazottnak... Abból az alkalmazott házat épít, vagy­is a megtermelt pénzt magyar adja a magyarnak." [Kiemelések tőlem - H. L.] Ekkora ostobaságot régen olvastam! Ugyanis a magyartól magyarnak adott hárommillió csak a korrupció egyik oldala, a kevésbé fontos. A fontosabb az, hogy az (árva kiskeresetű, ám nagy magyar állami pénzek fölött diszponáló) alkalmazott mit ad cserébe a vastag vállalkozónak. Megmondom, hogy (konkrétan a mi utcánk csatornázásakor) mit adott. Tízszeres árat fizetett a minősíthetetlenül lassú, környezetet nem kímélő, szakszerűtlen munkáért. Így lett a szennyvízcsatorna-fejlesztési hozzájárulás telkenként több mint egymillió! (Azonban mivel „uniós projekt" volt, a lakókkal csak az önrészt, mindössze a valódi ár háromszorosát - egyébként az önkormányzat kötelező önrészét! - fizettették ki, a többi - a valódi ár hétszerese - a német adófizetők zsebét érintette.) Vagyis a sovány pénzű - megjegyzem, legtöbbször szó sincs kis fizetésről, hiszen a magas köztisztviselői juttatásokat a korrupciós kísértés elhárítására szolgáló eszközként szokták indokolni -, derék magyar közalkalmazott a hárommillióért harmincat lop el a közpénzből és ad az amúgy is gazdag vállalkozónak. (Arról most ne beszéljünk, hogy a szintén derék magyar vállalkozó vállalata egy szalmaszálat sem tesz odébb, bolond lenne dolgozni, amikor egy alvállalkozó a bekerülési költség duplájáért örömmel - és pocsékul - megcsinál mindent. És arról se, hogy a derék magyar vállalkozó, a derék magyar közalkalmazottnak nem előre, csak „vissza" fizet.) Az persze igaz lehet, hogy ez az irtózatos erkölcsi fertő a magyar gazdaság motorja! Kb. annyira, mint a paraszolvencia az egészségügyben, amivel Mihályi Péter korábban (Molnár Lajos miniszteri biztosaként) kísérletezett.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 5. szám, 2024. február 2.
LXVII. évfolyam, 46. szám, 2023. november 17.
Élet és Irodalom 2024