Tisztelt
Gerő András, Halmai Gábor, Örkény Antal!
VISSZHANG - LIV. évfolyam 7. szám, 2010. február 19.Nagyon köszönöm levelüket. (Nyílt levél, ÉS, 2010/6., febr. 12. - a szerk.)
Ritkán fordul elő, hogy különböző tudományágak neves képviselői egy tudóstársuk érdekében emelik fel szavukat egy szembetűnő igazságtalanság ellen tiltakozva. Az igazságtalanság nem mindig szándékos, de ha nem az, akkor van mód jóvátenni. Ebben az esetben mindenképpen. Miután a II. Osztály döntő ülésén ezerszer hangsúlyozták, hogy most történészeket kell beválasztani, három történész után ő [Ludassy Mária - a szerk.] jött be a negyedik helyen. Egy véletlen tudománypolitikai döntés áldozata lett. Önök az igazságtalanság jóvátételét javasolják. Levelük minden sorával egyetértek.
Magam részéről harmadszor javasoltam Ludassy Máriát az MTA levelező tagjai sorába, mindhiába. Mondanom sem kell, hogy a jelölt teljesítményeinek töredékével is felvételt nyerhet valaki az Akadémiába. De nem egyszerűen a könyvek, tanulmányok, fordítások számáról van szó, hanem ezek színvonaláról.
Kétfajta színvonalról beszélek. Akár egy egész korszakot ölel fel Ludassy könyve, akár arcképeket vázol fel, akár irányzatokat világít meg, ezt egy széles elméleti horizonton belül teszi. Ugyanakkor, mint filozófiatörténész, Ludassy vérbeli történész is. Szaktudása, a szakma forrásműveinek elemzése és értelmezése mély és alapos kutatómunkát igényel. Minden filozófia iránt érdeklődő gyönyörűséggel olvassa könyveit, míg az általa elemzett korszak történészei sokat tanulnak belőle. Az utóbbira hívta fel a figyelmet Várkonyi Ágnes a II. Osztály vitája során.
Talán felesleges megemlítenem, hogy milyen kevés női tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának. Ludassy esetében nincs is szükség semmiféle „affrimative action"-ra, az ő teljesítménye magáért beszél. De sajnos, nálunk, egy nő teljesítményét még mindig kevésbé ismerik el, mint férfi társaiét.
Tisztelettel
