Az oknyomozó félrelő

Kedves lapomnak sikerült felbosszantania a január 22-i, 3. számban megjelent Nagykövetek, korrupció, szex és a Gripenek című cikkel. Szerzője, Lá­zár György azon a novemberben megjelent nyilatkozaton háborog, amelyben Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Svájc és az Egyesült Államok budapesti nagykövetei Magyarország barátaiként annak a reményüknek adtak hangot, hogy a befektetési klíma olyan marad, amely vonzó célállomássá teszi Magyarországot a befektetések számára, nem pedig ellenkezőleg. Történt ez pár nappal az­után, hogy Pécsett a vízműtulajdonost erőszakkal kizárták saját tulajdonából, illetve bizonyos rádiófrekvenciákat elítélhető módon osztott ki az ORTT.

Nem akadékoskodnék amiatt, hogy Lázár kilenc európai nagykövetről beszél meg, hogy a „középkori Olaszországot" (sic!) jelöli meg referenciaként. Még azon sem akadnék fenn, hogy a szerző szerint a követek a vendéglátó országot nem kritizálhatják - pedig ha ez tényleg így volna, akkor a diplomaták soha nem emelhetnék fel állomáshelyükön szavukat a jogsértések ellen, nem védhetnék meg állampolgáraik és országuk érdekeit. Legyünk megértők, hisz még magas vezetőink is eltévednek olykor a diplomácia terepén.

Amit viszont már nehéz szó nélkül hagyni: a cikkíró oknyomozó újságírói pátosszal vájkál a brit nagykövetség egy korábbi beosztottjának szerelmi életében; „nemzetközi botránynak" titulál egy olcsó bulvársztorit a Daily Mailből, amelyet horribile dictu még a Dominikai Köztársaságban is - a csalfa, ám közben misszióvezetővé avanzsált férfiú mostani állomáshelyén - megírt egy hetilap. Szerzőnk megvetéssel szól az angol külügyminisztériumról, amely falaz a feleségéhez hűtlen diplomatának. Ezzel óhajtja bizonyítani, hogy milyen álságos Nagy-Britannia budapesti nagykövetének „morális fölénye".

A cikk üzenete mindössze ennyi: nehogy má\' bírálni merje a magyar befektetési viszonyokat egy olyan nagykövet, akinek korábbi beosztottja nyíltan csalta a feleségét!