Integetés az őrzőknek

VISSZHANG - LIV. évfolyam 4. szám, 2010. január 29.

Nem ismerem Péter Lászlót, megrovó cikkében azonban ráismerek arra a hivatalnoki attitűdre, amely megannyi természeti és szellemi dolog megismerésétől riasztott el iskolás éveimben, az élvezésüktől mindenekelőtt, attól, hogy élvezetemet, örömömet leljem a vizsgálatukban. A gondolkodásban, például. Abban, hogy a költészetben az eleven szellemi valósággal, s ne hullává merevített szóalakzatokkal, eszmékkel, azaz dogmákkal legyen szerencsém egy házban otthonra lelni. Mára persze tudomásul kellett vennem, hogy az élet - úgy van, tisztelt Péter László úr! - nem csupán élni, hanem ölni is akar, s ha ez utóbbit nem teheti hivatalos közvetlenséggel (!), úgy szemfüles fürgeséggel gyilkolászik szimbolikusan, szemellenzősen, nehogy a tekintete véletlenül összetalálkozzék az elpusztítandó ipse tekintetével.

Korholó cikkében (Verselemzés hályogkovács módra, ÉS, 2010/3., jan. 22.) Péter László többek között azt veti a szememre, hogy dolgozatomban (Egy Ady-versről, 2010/2., jan. 15.) hibásan idézem a költő mondását (Az élet él és élni akar, Intés az őrzőkhöz), figyelmen kívül hagyva, hogy gondolatvezetésemben épp erre referáltam a mondás parafrázisával (Az élet él és ölni akar). Ezért nem éltem idézőjellel. Péter urat azonban ez nem gátolta meg pedáns vuduzásában, amiként az sem, hogy a „minden Egész eltörött" élményét pontosan azért reveláltam az általam vizsgált kései versben, mert olvasatomban az idézet lelőhelyén (Kocsi-út az éjszakában) még korántsem törött el valóban minden, ellenben a vízió (Kocsi-út az éjszakában) egy fél évtized múltán valósággá vált. No nem egészen csak történelmileg, számomra a verselemzésben jelentősen nem is ott, hanem Ady poétikájában: éppenséggel ezt észlelve támadt kedvem a vers elemzéséhez, ezért ragadtam, vesztemre, tollat (és nem fegyvert, tisztelt Péter úr!). S ezért, hogy a vers pontos keletkezési idejének sem jártam utána, Királyom nem lévén ellenben a magam izgalma szerint siettem a dolgomra. Szellemileg, úgy értem, aminek a bioritmusa számomra szent és rendkívül sérülékeny.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
LXVII. évfolyam, 42. szám, 2023. október 20.
LXVII. évfolyam, 42. szám, 2023. október 20.
Élet és Irodalom 2024