Műfelháborodás

Sokakkal együtt Lázár György is felháborodott az ORTT döntésén a rádiófrekvenciákról, ám őt sajátos módon a felháborodók háborították fel. „Az FM1 csoport sokkal nagyobb bevételt ígér az államnak, ezért ők lettek a nyertesek" - ismétli meg az ORTT érveit (Műfelháborodás extraprofitért, ÉS, 2009/48., nov. 27.). Nos, nem ígért nagyobb bevételt, csupán magasabb százalékot a bevételből. A kettő nyilvánvalóan nem ugyanaz: ha az új adónak kevesebb lesz a kimutatott bevétele, mint volt a Slágeré, lehet, hogy végül is összegszerűen nem fizet többet. „Egyesek azt mondják, hogy... az üzleti tervei megalapozatlanok - írja. - Ennek ellentmond, hogy az első éves díj felét hajlandóak letéti számlára helyezni." Az „egyesek" a Corvinus Egyetem szakértői. Az ő szakvéleményüket semmilyen módon nem cáfolja az a tény, hogy az első félévi díjat az új rádió letétbe helyezi. Egy üzleti számítás komolyságának ehhez semmi köze. Mellesleg az első évre, amikorra a díjat nem százalékban, hanem összegszerűen ajánlották meg, a Sláger jóval többet vállalt a Neónál: az előbbi 470 millió, az utóbbi csak 355 millió forintot. Vagyis ott, ahol konkrét összegről és nem ígérgetésről van szó, a Sláger adott (volna) többet.

Lázár tudatja az olvasóval, hogy a Sláger amerikai tulajdonosának anyagi gondjai vannak. Hogy ezt miért hozza elő, rejtély, elvégre ilyesmi nem szerepelt az elutasítás indokai között, legföljebb további hangulatkeltésre jó. Ha ettől függött volna a határozat (nem ettől függött), akkor a Neo sem kaphatta volna meg a frekvenciát, mivel annak a tulajdonosa is keményen veszteséges. „A Neo mögött álló, tőzsdén jegyzett Econet az első félévben 432 millió forint adózás előtt veszteséget halmozott fel - írja a Figyelő -, árbevétele a múlt év első feléhez képest 250 millió forinttal... csökkent."

Lázár a széles hullámokat kavart hazai és nemzetközi tiltakozásnak mindössze egyetlen elemét ragadja ki: Joe Donelly szenátornak az amerikai törvényhozáshoz benyújtott elítélő határozattervezetét. Donellyt nyilvánvalóan megvették, sugallja, mivel a Sláger tengerentúli tulajdonosa 2006-ban ötezer dollárral támogatta a választási kampányát. Olcsójános lehet az amerikai szenátor, ha egyhavi jövedelmét vélhetően nem meghaladó összeggel három évre előre meg lehet vásárolni a véleményét. Egy magyar kollégája ennyiért a komputerét sem kapcsolná be. A döntést követően tucatnyi állam budapesti nagykövete hasonló tartalmú nyilatkozatot adott ki; minden bizonnyal őket és kormányukat is lábon megvette az amerikai mágnás: ötezerért fejenként vagy angróban. Hozzájuk a két legmagasabb magyar közjogi méltóságot, a köztársasági elnököt és a kormányfőt is sikerült bevásárolnia, akik szintén aggodalmukat fejezték ki a történtek miatt. A Gazdasági Versenyhivatal bakafántoskodó vezetőjét bónuszként kaphatta melléjük, karácsonyi árleszállítás keretében. Hogy az ORTT elnöke, aki miniszteri fizetésről és busás végkielégítésről mondott le, mennyiért állt föl a székéből, nem tudjuk, de ha ő is potom ötezer dollárért, akkor rossz üzletet csinált.

Lázár végül azon háborodik fel, hogy a Sláger eddig mindössze ötszázaléknyi műsorszolgáltatási díjat fizetett a „becsült bevétele" után. Hogy ez kevés, sok vagy épp elég, megítélés kérdése. Lázár hajlandó elfogadni Majtényi László véleményét, aki szerint a húszszázalékos díj lenne reális. Ebből azonban nemcsak az következik, hogy az öt százalék kevés (a pályázatában egyébként a Sláger 12 százalékot, plusz kétszázmilliót vállalt), hanem az is, hogy a Neo és a Class által beígért 50-55 százalék, plusz kétszázmillió irreálisan sok, vagy­is az üzleti tervük, Lázár vélekedésével ellentétben, megalapozatlan.