MADE IN...

Volt nékem hajdanán egy szép, kék színű, könnyen és sokrétűen kezelhető csehszlovák gumikötelem. Azzal edzegettem magam odahaza - van ennek legalább harminc éve. Manapság súlyzózgatok, hogy valamivel ellensúlyozzam az idő múlásának fizikai ártalmait, és megint feltámadt a kedvem, hogy a „fit­nesz­ben" eltöltött heti két órán kívül otthon is karban tartsam az izmaimat. Elmentem tehát a nagy budai bevásárlóközpont óriás sportboltjába, hogy körülnézzek, s akkor megakadt a szemem egy szép, kék színű, látszólag sokrétűen kezelhető gumikötélen. Szakasztott olyan volt, mint a hajdani. Nyomban meg is vettem, ámde kipróbálás közben kénytelen voltam tapasztalni, hogy a gumi, habár kék, kétszerte olyan nehéz és sűrű, mint az elődje volt: egy muraközi ló ereje kell ahhoz, hogy az ember a kötélre lépve a két kengyelt a válla fölé nyomja. Egyetlen kísérletbe beleizzadtam, s erővel már csak annyit bírtam, hogy megszemléljem a kengyel „talpazatán" megbúvó feliratot. Ettől azonban visszahőköltem. Olvasni tudniillik azt olvastam, hogy „Made in Cze­chos­lo­vakia". Egy ország, ami tizenhat éve nincs. Tiszta sor, hogy a gumikötelet ugyanott állítják elő, ahol harminc vagy negyven éve, csak épp a gyártó nem vette magának a fáradságot, hogy a nyomógépen kicserélje a matricát. Legföljebb ahhoz, hogy kétszer olyan súlyos gumit használjon, mint annak előtte. De hol ez a gép? Csehországban? Szlovákiában? És mi ez az egész? Bújtatott üzenet nosztalgiázóknak? Vagy - gondolni sem merek rá - a magyar importőr vagy annak (nem magyar) anyacége „romlott árut", elfekvő készletet vásárolt. S ha igen, kitől, honnan?