Etnikum

Egy sajtóvita résztvevői belülről vélhetőleg élesebbnek látják a közöttük lévő nézetkülönbségeket, mint a semleges és nyitott olvasó. Jómagam legalábbis, elolvasva Bíró Béla és Révész Sándor cigánysággal kapcsolatos írásait (Autonómia alulnézetből, ÉS, 2009/32., aug. 7.; Gádzsók legyünk vagy magyarok, ÉS, 2009/38., szept. 18.), úgy véltem, a két szerző ugyanannak a valóságnak más-más oldalát mutatja be. Csak Bíró viszonválaszának záró harmada tűnt elhamarkodottnak, amennyiben a szerző hirtelenjében az egész balliberális értelmiségnek üzent hadat. Ezt azonban remek érzékkel tette helyre Lévai Júlia elegáns bírálatában (Gojságtól Gádzsiumig, ÉS, 2009/37., szept. 11.), árnyalt elemzéssel mutatva be a gádzsó (és goj) jelentését, de Bíró elsietett ítélkezését is. Egy dologban azonban Lévai Júlia is tévedni látszik. Ezt írja: „Vagy talán a (határon belüli) többségi magyarokat ugyancsak etnikumnak kell tekintenünk, ahogyan azt fasiszta körökben  (...) teszik?"

Már miért ne?

Mintha Lévai összetévesztené az etnikum és az etnikai kisebbség szavakat. Az etnikum fogalom a görög etnosz = nép szóból ered. Jelentése az Idegen szavak szótára szerint: „történetileg kialakult, az összetartozás tudatával rendelkező nép/népcsoport". (Van a fogalomnak egy másik jelentése is, de az ebben a vitában irreleváns). Bizony, bátran beszélhetünk magyar, német, francia etnikumról is. Azért nem szoktunk, mert a mai viszonyokra divatosabb nemzet fogalmat használjuk. De hát ez nem kötelező! Nemcsak magyar nemzetről, de magyar társadalomról, magyar népről, magyar etnikumról is bátran szólhatunk. Jómagam úgy érzem - de ez talán csak egyéni stílusérzék kérdése, semmiképp sem abszolút szabály -, hogy a nemzet szó a politikai lojalitás, a társadalom fogalma a tagoltság/összetettség/rétegzettség, a nép vagy etnikum kifejezések a kulturális közösség jelentésárnyalatában különböznek egymástól, miközben jókora közös tartományuk is van.

Ha az etnikum szót kizárólag kisebbség értelemben használjuk, majdnem azt tesszük, mint a magát viccesnek képzelő ostoba vendéglős, aki „etnikumi pecsenyét" írt az étlapra. (És ez nem vicc, megtörtént!)