A kriptokommunista

Ortutay Gyula naplója most publikált első kötetében felidézi Rákosi reakcióját Ortutay 1954-es ajánlkozására, miszerint a Magyar Dolgozók Pártja tagja kíván lenni: „...ilyen tehetséges, értékes demokratákra szükségünk van - így Rákosi -, hogy kapcsolat légy köztünk és az emberek közt... Most pártonkívüli pártmunkások kellenek, főként, akik intelligensek." Pedig Ortutay már kilenc évvel korábban pártag lett, újbóli felvétele csak akkor lehetett volna indokolt, ha tagsága időközben megszűnt volna. Ungvári Tamás Elveszett nemzedékek (ÉS, 2009/34., aug. 19.) című írásában is utal Ortutay „krip­to­kom­mu­nis­ta" voltára.

A Magyar Rádió történetét négy kötetben dokumentáló Tóbiás Áron az 1945-ös eseményekkel foglalkozva hívta fel a figyelmet, hogy Ortutay Gyulát már 1945 tavaszán titkos pártagnak vette fel a Magyar Kommunista Párt. (Kettészelt égbolt. A Magyar Rádió regénye 1945-56. Magyar Rádió Közalapítvány, é. n.). A 27. oldalon tett megállapítás az Utószóhoz tereli a források iránt érdeklődő olvasót. Itt, az idézett jegyzőkönyvből kiderül, hogy az MKP Titkárságának 1945. március 7-i ülésén elfogadták „Ortutay Gyula és Borbély Mihály titkos belépését a pártba, úgy, hogy tagsági könyvüket más névre állítsák ki." Tóbiás Áron a tényközlést az utolsóként, 1977-ben kiszabadult pap, Lénárd Ödön könyvéből meríti (Erő az erőtlenségben. Legutóbb: Kairosz, 2008), aki viszont elsődleges történelmi forrást is megjelöl: „Politikatörténeti Intézet Levéltára, 274. fond, 4. csoport, 20. őrzési egység". Valóban, a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár ezen a számon őrzi a citált háromoldalas titkársági jegyzőkönyvet. A történetet Tóbiás Áron az Élet és Irodalom 2008. december 12-i számában is felidézi, bár ott 1945. március 8-ára datálja Ortutay krip­to­kom­mu­nis­ta párttagságának kezdetét. Szükségük is lehetett Rákosiéknak erre, hiszen Ortutay 1945. január közepe óta a Magyar Rádiót és a Magyar Távirati Irodát integráló Magyar Központi Híradó elnöki tisztét töltötte be - kisgazda színekben.