A „kommunista Radnóti”

Ungvári Tamás szeretve-tépelődő esszét írt a néhai Ortutay Gyula most megjelent, harminc éven át fiókban őrzött naplójáról (Elveszett nemzedékek, ÉS, 2009/34., aug. 21.). Kedvtelve olvastam. Benne a sorokat az „örök barátságról", mely a naplóbejegyzések szerzőjét Radnótihoz fűzte. A szerző szerint Ortutay volt az egyetlen, aki nem feledte a legyilkolt költőt. Lehet. Legfeljebb nem ismerte elég jól örök barátját. Annál inkább a másikat, Tolnai Gábor akadémikust, az ugyancsak egykori szegedi jó barátot, kinek a társaságában éppen ő ugrott neki Komlós Aladárnak, a mindkettejüknél jámborabb, ám (alighanem) többet tudó irodalomtörténésznek, ki a kérdéses időben (1962) az ÉS lapoldalain minősítette „további tisztázásra szorulónak" Radnótinak a szocializmushoz való viszonyát. Azaz. Komlós szerint a költő 1932-ben kapott valami erősen katolikus ihletést, miáltal a marxista gondolat költészetében a korábbiakhoz képest csak „hangfogósan" volt jelen; amit írt, inkább Juhász Gyulát, mintsem József Attilát idézte.

Eddig merészkedett a mindig gyöngéd Komlós, aki aligha gondolhatott arra, hogy amit leírt, a szó politikai értelmében viperacsípésnek fog számítani. Az ok: 56 után nemcsak József Attila, hanem Radnóti is a Kádár-rendszer ikonjának, ha nem előképének kezdett számítani. Ennélfogva az MKP, az MDP, majd az MSZMP két derék, örökké megbízható társutasa, Ortutay és Tolnai együttes erővel jelentette ki, hogy de azért is!: Radnóti „kommunista" volt. A kor nagyobb dicsőségére betársult hozzájuk a munkásmozgalom egyik hírhedett intrikusa, Vértes György is, ki pár év múlva Déry soha nem publikált Rajk-ellenes cikkének előásásával teszi majd közbeszéd tárgyává a nevét. Jellemzően a már akkor is érzékelhető kádári (aczéli) egyensúlyozgatásra, az ÉS döntőbírónak Koczkás Sándor irodalomtörténészt hívta meg, ki Radnótit „szocialista módon gondolkodó" költőnek nevezte, s a vita ezzel el is halt. De azért Tolnai rúgott még egyet Komlós Aladáron, mondván, hogy irodalomtörténeti felfogása „tartózkodó és negativista". Ez az antiszocreál-bélyeg szegény Komlóson - Ortutay jóvoltából is - örökre ott maradt. 

 

P. S.: A történetben van némi fintor. Az a Komlós állt ki Radnóti katolicizmusa mellett, aki tizennégy éven át a budapesti zsidó gimnázium tanára volt. Ez a szerep kései vitapartnereinek, Sík Sándor tanítványainak jobban állt volna.