Színvonal

Martonyi Jánost eddig széles látókörű, kulturált embernek ismertem, akinek politikai nézetei igencsak eltérnek az enyéimtől, de mert szélsőséges vagy visszataszító megnyilvánulását nem tapasztaltam, azok közé tartozott, akiket becsültem. Most Lázár György írásából (A magyar érdekek érvényesítője, ÉS, 2009/32., aug. 7.) megtudhattam, hogy a volt külügyminiszter alapvetően nem éppen jellemes ember, bort iszik és vizet prédikál, hirdeti a magyar érdekeket, miközben ügyvédként multiknak dolgozik. Már a cikk bevezető része sem tetszett, mert nem volt világos, hogy mi köze van Martonyi jellemének ahhoz, hogy ügyvédi irodájának amerikai alapítóinál valaki a titkárnője blúzában kotorászott. Nem tudom, hogy Mar­to­nyi hogyan vélekedik a multikról, de úgy hiszem, az ügyvédi munkának aligha van köze a személyes meggyőződéshez. Máskülönben minden büntető ügyekben eljáró ügyvédet el lehetne marasztalni, hogy miközben elítéli az emberölést, rablást, lopást, addig gyilkos, rabló és tolvaj felmentésén fáradozik.  De mindez felvethető minden szolgáltató szakma vonatkozásában. Az igaz magyar szerelő ezek szerint nem javíthatja meg a multi vécéjét, a magyar érdekeket valló fodrász nem vágja le a multi igazgató haját, esetleg nullásgéppel direkt belenyír, hogy nézeteivel összhangban legyen. Ha Martonyit bíráljuk, úgy ezt nyilatkozatainak és saját cslekedeteinek összevetése alapján tegyük, és ne keverjük bele a munkáját.  Máskülönben az írás nem igen különbözik a Magyar Nemzet és a Demokrata cikkeitől. Az ÉS-nek erre a színvonalra nem kellene lesüllyedni.