Az állatorvosi ló

(Szövegelemzés)

VISSZHANG - LIII. évfolyam 31. szám, 2009. július 31.

I. Tények 1: Egy rádióműsorban a műsorvezető Arisztotelész véleményét idézte Josephus Flaviusról, amit a stúdióban ülő jeles ókortörténész szó nélkül hagyott. A nyilvánvaló képtelenséget bobe rövid glosszában tette szóvá, megjegyezve, hogy Flavius jó három évszázaddal később élt Arisztotelésznél, utóbbinak tehát nem lehetett előbbiről véleménye (Valami a forráskritikáról, ÉS, 2009/29., júl. 17. - a szerk.).

II. Első válasz

Az ókortörténész a glossza terjedelmét jó tízszeresen meghaladó terjedelmű filippikában válaszolt a példátlan inszinuációra (Gábor György: Tisztelt Bobe!, ÉS, 2009/30., júl. 24. - a szerk.). Ebben az elhangzott csacsiságot nem vitatta, viszont a következőket tartotta szükségesnek leszögezni.

1. Mélységesen megérti bobe inkognitójának okát. (Megjegyzés: Amennyiben olvassa az ÉS-t, feltűnhetett volna neki, hogy a glosszák többsége monogrammal, betűjellel, álnév alatt jelenik meg. Bizonyára az összes szerző „érthető okkal" - finom sugalmazás - őrzi az inkognitóját.)

2. Bobe bevallottan nem olvasta az ő könyvét. (Megjegyzés: mintha ez a szóbanforgó szamárságon jottányit is változtatna.)

3. A glossza „iskolapéldája annak, amiért oly sokaknak elviselhetetlen a hazai provincializmus, az egyre fertelmesebb és kibírhatatlanabb sárdagonyázás".

4. Ebből következően a glosszát nem lett volna szabad lehoznia az ÉS-nek, lévén az „rossz..., tisztességtelen, fontoskodó, igaztalan, méltatlan, ostoba, s nem szolgál semmiféle tanulsággal, legfeljebb annyival, hogy ebben a fusztrált, irigy és örökös pótcselekvésekbe menekülő országban egyre reménytelenebb élni és dolgozni". (Megjegyzés: a glossza minőségének megítélésében a megbírált nyilvánvalóan abszolút objektív.)

5. A glossza szerzőjével ellentétben a riporter olvasta az ő könyvét. (Megjegyzés: lásd II/2. pont)

III. Második válasz

Ugyanebben a lapszámban a rádióriporter is indulatos hangnemben kéri ki magának az aljas támadást (Várkonyi Benedek: Válasz bobe-nak, ÉS, 2009/30., júl. 24. - a szerk.). Ebben a következőket közli:

1. Bobe „álnév mögül bírál", merítsen „egy kis bátorságot" Arisztotelésztől és Jo­sephus Flaviustól. (Megjegyzés: lásd II/1. pont)

2. Bobe nem olvasta az ókortörténész köny­vét. (Megjegyzés: lásd II/2. pont)

3. A glosszából „nem a jóakaratú helyreigazító szándék sugárzik". (Megjegyzés: lásd II/4. pont)

4. A szerző bizonyára sem író, sem irodalmár (megjegyzés: hogy ennek mi köze a tárgyhoz?), különben „nem írta volna le azt, hogy »véletlen szerencse«". (Megjegyzés: ezek szerint íróember onnan ismerszik meg, hogy nem él a „véletlen szerencse" szóösszetétellel, viszont bátran használja „a jóakaratú helyreigazító szándék sugárzik" fordulatot.)

III. Tények 2. Egy rádióműsorban ismertették Arisztotelész véleményét Josephus Flaviusról, ami nyilvánvaló képtelenség, lévén... (Lásd I/1 pont.) Egyszerű eset, annyit kéne csak mondani, hogy bocs, és kész. Ehhez képest most ott tartunk, hogy „ebben a frusztált, irigy és örökös pótcselekvésekbe menekülő országban egyre reménytelenebb élni és dolgozni".

Van benne valami.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 9. szám, 2024. március 1.
Élet és Irodalom 2024