Válasz bobe-nak

Lehangolt fölényes írásával (bobe: Valami a forráskritikáról, ÉS, 2009/29., júl. 17.). Nem azért, mert föltárta tévedésemet, vagyis hogy véletlenül és figyelmetlenül Arisztotelészt Flavius Josephus kortársául tettem meg egy rádióbeszélgetésben. Hanem azért, mert tudálékos hangjából nem a jóakaratú helyreigazító szándék sugárzik. Mert Gábor Györgyöt - beszélgetőtársamat - is kioktatja, miközben nem is olvasta könyvét. Őt azért, mert nem javította ki hibámat; meglehet, a beszélgetés lényegével volt elfoglalva. És végül, mert nem tudom, hogy ön ki, és mi a foglalkozása (valószínűleg nem író és nem is irodalmár, hiszen ha az volna, nem írta volna le azt, hogy „véletlen szerencse"). Nem tudom, hogy ki ön, mert álnév mögül bírál. Merítsen egy kis bátorságot Arisztotelésztől. És Flavius Josephustól is.