Válasz Borókai Gábornak

VISSZHANG - LIII. évfolyam 29. szám, 2009. július 17.

Mivel az általam leírtak érdemi mondanivalója szempontjából indifferens, így nem untatnám az ÉS olvasóit a Fidesz által létrehozott és fenntartott médiabirodalom mögött álló tulajdonosi háttér fejlődéstörténetével. Az azonban nyilvánvaló, hogy ugyanaz a szűk - néhány nagyvállalkozóból álló - tulajdonosi kör adja-veszi a tulajdonrészeket, rendezgeti újra és újra portfólióját. Éppen olyan ügyesen zsonglőrködnek a tulajdonrészekkel, mint a Heti Válasz főszerkesztője a szavakkal (Tisztelt Főszerkesztő Úr!, ÉS, 2009/28., júl. 10.). Hogy az állandó csereberének mi áll a hátterében, mikor milyen érdekek mozgatják a tulajdonosváltást, arról lehetnek elképzeléseink, bizonyosat azonban csak azok tudhatnak, akik e tőkemozgásokat irányítják. Mindezzel nincs is semmi probléma, a kapitalizmus már csak ilyen. Persze csak addig, amíg kizárólag a saját pénzükkel bűvészkednek az érintettek. Az azonban érdekelne, hogy vajon milyen megfontolások szóltak amellett, hogy a néhány évvel korábban kétmilliárd forint (!) közpénzből létrehozott hetilap egy feltételezhetően ezzel a céllal, frissen alapított, Svédországban bejegyzett cég tulajdonába kerüljön. Mint ahogy az is közérdeklődésre tarthatna számot, hogy mi lett a lapnak juttatott közpénz, a kétmilliárd - majd a Medgyessy-kormány által adott további ötvenmillió forint - sorsa, elszámolt-e valaha is valaki ezzel az összeggel. A Heti Válasz piaci helyzetét, a hazai médiapiacot és a nemzetközi trendeket figyelve - nehezen hihető, hogy a 2008-as évet húszmillió forint könyv szerinti nyereséggel záró heti lap huszonöt százalékos üzletrészének háromszázmillió forintért történő megvásárlása mögött a lap fényes perspektíváit figyelembe vevő, primér üzleti megfontolások álltak. Mint ahogy arról sem tud a főszerkesztő meggyőzni, hogy a hetente megjelenő lapszámok minden más, hasonszőrű piaci szereplőnél nagyobb reklámkampányához szükséges médiafelületeket piaci áron veszik meg. Az ugyanis önmagában romba döntené a vállalkozást. Talán nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy pl. a MAHÍR-rel ápolt bensőséges kapcsolatok teszik lehetővé a hétről hétre ismétlődő - az aktuális lapszám címlapjával az utcai hirdetőtáblákat elárasztó - kampányt.

Ami a 168 Óra című hetilappal történő összehasonlítást illeti, kár, hogy Borókai Gábor nem írt konkrét számokat. Azokból ugyanis egyértelműen kiderülne, hogy akármelyik összehasonlítást vesszük - az aktívan vásárolt, az összesen értékesített vagy az összesen terjesztett példányszámok különbségét - az eredmény minden esetben hatezer példány körül mozog a 168 Óra javára. Márpedig a cikkben leírtak szempontjából ennek van jelentősége. Ami a főszerkesztő úrnak a „néhány szocialista politikus által a Heti Válasz hirdetőire gyakorolt verbális intervenciójára" vonatkozik, ez amolyan igazi „heti­vá­la­szos" fogás. Megfoghatatlan sejtetések­kel hírbe hozni valakit, valakiket, anélkül, hogy bármivel alátámasztanák állításaikat. Ez a lejáratáshoz éppen elegendő, ahhoz azonban kevés, hogy az érintett védekezhessen. Végiglapozva a Heti Válasz számait, egyébként én csak azt kívánom a nem jobboldali sajtónak, hogy annyi állami cég által feladott hirdetés jusson nekik egy eljövendő Fidesz-kormány idején, amennyit a Heti Válaszban elhelyeztek az állami cégek az elmúlt évek folyamán.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
LXVII. évfolyam, 20. szám, 2023. május 19.
Élet és Irodalom 2024