Még egy kis JAK-olás

VISSZHANG - LIII. évfolyam 18. szám, 2009. április 30.

Kedves Gerevich András! Kedves Urfi Péter! Kedves barátaim a JAK-ban! Mindaz, amit az ÉS április 17‑i számában megjelent ünneprontó, sőt, ünneprongáló kis írásomra (Egy kis ünneprontás) némileg értetlenkedve és méltatlankodva, mindazonáltal fogadalmasan és - nézzétek el nekem ezt az öreges ellágyulást - szeretetre méltóan válaszoltatok, bármennyire érthető, felemelő, derekas és biztató is általában egy magamfajta hitelrontó számára, konkrétan sajnos elmegy - mit elmegy? önfeledten elsétál - a szóban forgó írás egyetlen tárgya mellett, amely a következő sarkalatos kérdésben foglalható össze: melyik évben született a JAK? Ennek megállapításához ugyanis sem rendkívüli történeti felkészültségre, sem különleges ismeretekre, sem a szervezet születésének misztériumába történő nemzedéki beavatásra nincs szükség, ez - bármennyire megvetem is ezeket az igazság ragyogó napját rágalmakkal beköpő piszok kis legyecskéket, a tényeket ugyanis, ezúttal mégis azt kell mondanom - nem értelmezés vagy vélekedés kérdése, hanem ténykérdés, amelyről csakugyan nem lehet vitatkozni. Vagy lehet, de nem érdemes, én legalábbis nem szeretnék és nem is fogok, csakúgy, mint azok a régi JAK-os nemzedéktársaim, akikben - nevek említése nélkül jelenthetem - meglepetést, rezignált szomorúságot, csodálkozást, megütközést - de semmiképpen sem indulatot - keltett az a sajtóban elterjedt, általatok - tudtommal - sehol és semmi módon nem cáfolt, és mostani válaszaitokban is közvetve-közvetlenül megerősített örömhír, miszerint a JAK húsz éve született.

Márpedig írásomban én nem azt állítom, hogy haj-jaj, milyen feledékenyek ezek a mai fiatalok (haj-jaj, ennyire azért talán még nem vagyok/vagyunk hülye öregek!), nem is azt, milyen idegesítő ez az örökös évfordulózás, hogy a csapból is ezerkilencszáznyolcvankilenc folyik (dehogy idegesítő, nagyon is mulattató!), még csak nem is azt, hogy a JAK Urfi Péter által nevesített vezetői nem tettek, nem tesznek és nem fognak tenni semmit a JAK történeti múltjának, hősi izéjének, továbbá mit­tu­dom­én­mi­jé­nek feltárásáért, kutatásáért, megismertetéséért (nagyon is tudom és elismerem, hogy sokat tettek, és bizonyára még ennél is többet fognak tenni, annál zavarba ejtőbb, hogy - talán az évfordulós hipnózis áldozataiként - váratlanul ennyire elbizonytalanodtak a szervezet születési évét illetően).

Cikkemben egyes-egyedül azt bátorkodtam állítani, pontosabban arra kívántam felhívni az irodalmi közfigyelmet, miután más nem tette meg (ti magatok sem), azt viszont nem szerettem volna, hogy így is rögzüljön ettől kezdve a köztudatban, hogy bármennyire szép dolog is kerek évfordulókon rituálisan visszatérni születésünk eredetidejébe, és megmerítkezni ennek az időnek éltető és megifjító forrásvizében, a JAK mindazonáltal nem 1989-ben, hanem 1981-ben született. Éppen 28 éve ennek. Ez az évszám kicsit esetlen, kereknek semmiképpen nem mondható, viszont éppen nyolc évvel több, mint amit jelenleg - a rendezvényekről tudósító újsághírek egyöntetű tanúsága szerint - a JAK születési éveként ünnepeltek.

Azt állítom tehát - és ezt az állítást sem nevezném túl merésznek -, hogy a JAK 1989-ben, azaz kereken húsz éve nem megszületett, hanem függetlenné vált a Magyar Írók Szövetségtől, hogy tehát 1989 a függetlenné válás éve, nem a megszületésé. A függetlenné válás eseménye is örvendetes, ezt is meg lehet, sőt, talán meg is kell ünnepelni, de nem a szervezet születésnapjaként. Ennyi. Sok minden született 1989-ben, egyebek mellett az Urfi Péter cikkében említett 2000 és a Holmi is. De már a szintén említett Beszélő - 1989 mozgalmas évére emlékezve - helytelenül tenné (és bizony mondom néktek, ezt a Beszélő szerkesztősége nem is teszi), ha 1989-et tekintené születése évének, azon az alapon, hogy ettől kezdve szűnt meg sza­miz­dat­pe­rio­di­ka, vagyis „tiltott irodalom" lenni.

Írásom iróniájának éle metszőnek találtatott ugyan általatok, de válaszaitokból megítélhetően ahhoz úgy látszik, mégsem volt eléggé metsző, hogy megbarátkozzatok a JAK 1981-es - meglehet, nem épp szeplőtelen - fogantatásának és születésének gondolatával. Lám, Gerevich András most, a cikk elolvasása után is ugyanazzal a jóindulatú igyekezettel próbál megnyugtatni („nem vagyok nyugtalan!" - fortyant fel nyugtalanul az érintett - „tehát nyugtalan vagy!" - nyugodtak meg ettől megnyugtatói), amivel annak előtte egy emilemre írott emiljében, hogy semmi baj, mert olyan ünnep lesz itt nemsokára (20 JAK+20 JAK= 40 JAK), hogy az 1989 előtti JAK is megnyalja utána mind a húsz ujját. Rendíthetetlenül azt gondolja ugyanis, hogy a rendszerváltás előtti JAK-nak húsz ujja van, míg én azt állítom, hogy sajnos, vagy hál\' isten, csak nyolc. Iróniám nem a szervezet hitelének rontására, hanem önhitelrontással felérő múlt-törlése ellen, közelebbről az 1969-es FIJAK és az 1981-es JAK történetének hamis összemosása és az 1981-es JAK és az 1989-es JAK történetének hamis szétválasztása ellen irányult. Nincs két húszéves JAK, hanem csak egy huszonnyolc éves van. Egyfelől tehát van az 1969-ben induló FIJAK tizenkét éve, és másfelől van az 1981-ben e totálisan államosított szervezeti formával névleg is szakító JAK huszonnyolc éve (ezt a huszonnyolc évet osztja meg aztán a szervezeti függés és a jogi függetlenség mentén 1989, a rendszerváltás jelképes esztendeje). Ha ebben megegyezhetünk, akkor az összes többi félreértést és véleménykülönbséget már megbeszélhetjük magunk között, mint JAK-os a JAK-ossal.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 15. szám, 2021. április 16.
LXIV. évfolyam, 21. szám, 2020. május 22.
LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
Élet és Irodalom 2021