Még egy kis JAK-olás
VISSZHANG - LIII. évfolyam 18. szám, 2009. április 30.Kedves Gerevich András! Kedves Urfi Péter! Kedves barátaim a JAK-ban! Mindaz, amit az ÉS április 17‑i számában megjelent ünneprontó, sőt, ünneprongáló kis írásomra (Egy kis ünneprontás) némileg értetlenkedve és méltatlankodva, mindazonáltal fogadalmasan és - nézzétek el nekem ezt az öreges ellágyulást - szeretetre méltóan válaszoltatok, bármennyire érthető, felemelő, derekas és biztató is általában egy magamfajta hitelrontó számára, konkrétan sajnos elmegy - mit elmegy? önfeledten elsétál - a szóban forgó írás egyetlen tárgya mellett, amely a következő sarkalatos kérdésben foglalható össze: melyik évben született a JAK? Ennek megállapításához ugyanis sem rendkívüli történeti felkészültségre, sem különleges ismeretekre, sem a szervezet születésének misztériumába történő nemzedéki beavatásra nincs szükség, ez - bármennyire megvetem is ezeket az igazság ragyogó napját rágalmakkal beköpő piszok kis legyecskéket, a tényeket ugyanis, ezúttal mégis azt kell mondanom - nem értelmezés vagy vélekedés kérdése, hanem ténykérdés, amelyről csakugyan nem lehet vitatkozni. Vagy lehet, de nem érdemes, én legalábbis nem szeretnék és nem is fogok, csakúgy, mint azok a régi JAK-os nemzedéktársaim, akikben - nevek említése nélkül jelenthetem - meglepetést, rezignált szomorúságot, csodálkozást, megütközést - de semmiképpen sem indulatot - keltett az a sajtóban elterjedt, általatok - tudtommal - sehol és semmi módon nem cáfolt, és mostani válaszaitokban is közvetve-közvetlenül megerősített örömhír, miszerint a JAK húsz éve született.
Márpedig írásomban én nem azt állítom, hogy haj-jaj, milyen feledékenyek ezek a mai fiatalok (haj-jaj, ennyire azért talán még nem vagyok/vagyunk hülye öregek!), nem is azt, milyen idegesítő ez az örökös évfordulózás, hogy a csapból is ezerkilencszáznyolcvankilenc folyik (dehogy idegesítő, nagyon is mulattató!), még csak nem is azt, hogy a JAK Urfi Péter által nevesített vezetői nem tettek, nem tesznek és nem fognak tenni semmit a JAK történeti múltjának, hősi izéjének, továbbá mittudoménmijének feltárásáért, kutatásáért, megismertetéséért (nagyon is tudom és elismerem, hogy sokat tettek, és bizonyára még ennél is többet fognak tenni, annál zavarba ejtőbb, hogy - talán az évfordulós hipnózis áldozataiként - váratlanul ennyire elbizonytalanodtak a szervezet születési évét illetően).
Cikkemben egyes-egyedül azt bátorkodtam állítani, pontosabban arra kívántam felhívni az irodalmi közfigyelmet, miután más nem tette meg (ti magatok sem), azt viszont nem szerettem volna, hogy így is rögzüljön ettől kezdve a köztudatban, hogy bármennyire szép dolog is kerek évfordulókon rituálisan visszatérni születésünk eredetidejébe, és megmerítkezni ennek az időnek éltető és megifjító forrásvizében, a JAK mindazonáltal nem 1989-ben, hanem 1981-ben született. Éppen 28 éve ennek. Ez az évszám kicsit esetlen, kereknek semmiképpen nem mondható, viszont éppen nyolc évvel több, mint amit jelenleg - a rendezvényekről tudósító újsághírek egyöntetű tanúsága szerint - a JAK születési éveként ünnepeltek.
Azt állítom tehát - és ezt az állítást sem nevezném túl merésznek -, hogy a JAK 1989-ben, azaz kereken húsz éve nem megszületett, hanem függetlenné vált a Magyar Írók Szövetségtől, hogy tehát 1989 a függetlenné válás éve, nem a megszületésé. A függetlenné válás eseménye is örvendetes, ezt is meg lehet, sőt, talán meg is kell ünnepelni, de nem a szervezet születésnapjaként. Ennyi. Sok minden született 1989-ben, egyebek mellett az Urfi Péter cikkében említett 2000 és a Holmi is. De már a szintén említett Beszélő - 1989 mozgalmas évére emlékezve - helytelenül tenné (és bizony mondom néktek, ezt a Beszélő szerkesztősége nem is teszi), ha 1989-et tekintené születése évének, azon az alapon, hogy ettől kezdve szűnt meg szamizdatperiodika, vagyis „tiltott irodalom" lenni.
Írásom iróniájának éle metszőnek találtatott ugyan általatok, de válaszaitokból megítélhetően ahhoz úgy látszik, mégsem volt eléggé metsző, hogy megbarátkozzatok a JAK 1981-es - meglehet, nem épp szeplőtelen - fogantatásának és születésének gondolatával. Lám, Gerevich András most, a cikk elolvasása után is ugyanazzal a jóindulatú igyekezettel próbál megnyugtatni („nem vagyok nyugtalan!" - fortyant fel nyugtalanul az érintett - „tehát nyugtalan vagy!" - nyugodtak meg ettől megnyugtatói), amivel annak előtte egy emilemre írott emiljében, hogy semmi baj, mert olyan ünnep lesz itt nemsokára (20 JAK+20 JAK= 40 JAK), hogy az 1989 előtti JAK is megnyalja utána mind a húsz ujját. Rendíthetetlenül azt gondolja ugyanis, hogy a rendszerváltás előtti JAK-nak húsz ujja van, míg én azt állítom, hogy sajnos, vagy hál\' isten, csak nyolc. Iróniám nem a szervezet hitelének rontására, hanem önhitelrontással felérő múlt-törlése ellen, közelebbről az 1969-es FIJAK és az 1981-es JAK történetének hamis összemosása és az 1981-es JAK és az 1989-es JAK történetének hamis szétválasztása ellen irányult. Nincs két húszéves JAK, hanem csak egy huszonnyolc éves van. Egyfelől tehát van az 1969-ben induló FIJAK tizenkét éve, és másfelől van az 1981-ben e totálisan államosított szervezeti formával névleg is szakító JAK huszonnyolc éve (ezt a huszonnyolc évet osztja meg aztán a szervezeti függés és a jogi függetlenség mentén 1989, a rendszerváltás jelképes esztendeje). Ha ebben megegyezhetünk, akkor az összes többi félreértést és véleménykülönbséget már megbeszélhetjük magunk között, mint JAK-os a JAK-ossal.