Ombudsman-védés, másként

VISSZHANG - LIII. évfolyam 18. szám, 2009. április 30.

„Nagy kár, hogy egyre többen felülnek a megélhetési jogvédők és a doktriner liberális újságírók közveszélyes - tudatlanságból, s nem mellékesen nyelvi tájékozatlanságból fakadó - indulatainak" - írja Gellért Kis Gábor Ki védi meg az ombudsmant? című hozzászólásában (ÉS, 2009/16., ápr. 17.). Melyben egyébként azzal védi a „cigánybűnözés" szó létjogosultságát, hogy ha beszélhetünk cigánymódiról, cigányzenészről, cigány festészetről és cigánybandáról, akkor ugyan már miért ne használhatnánk a cigánybűnözést is, ha egyértelművé tesszük a kontextusát?

Ez ügyben három - tán csak nem közveszélyes - kérdést szeretnék föltenni. 1) Ha már nyelvről esik szó, nem kéne-e észrevenni, hogy a „módi", a „zenész", a „festészet", illetve a „banda" a szófajában igencsak eltér a „bűnözéstől"? Vegyük csak ezt: „cigányzenész", ami egyértelműen azt jelenti, hogy „cigány származású zenész". Ha ezt analógiának tekintjük, „cigány származású bűnözés" jön ki - biztos, hogy ezt akarja a cikk védeni? 2) Hasonlóképp: mióta jelöl származási csoportot a „fehérgalléros" szó, hogy analógia lehessen? 3) Létezhet-e bármiféle kontextusban „cigányevés", „cigányivás", „cigányölelés" vagy „cigányalvás" - hogy csak a József Attila-i alapkészletet mondjam? Nyilvánvaló, hogy nem létezhet. Ez utóbbiak - mint minden igénk és az ezekből képzett főnevünk - univerzális emberi képességeket jelölnek. A zenélés, bűnözés stb. adottsága minden emberben ott van, legfeljebb nem mindenki él ezzel a lehetőségével. Éppen ezért nem lehet specifikus csoport- vagy népnevekkel összekapcsolni univerzális fogalmakat, mert ettől el fog torzulni a hatókörük. („Cigányzenélés" sincs!) Egy specifikumra és egy univerzalitásra vonatkozó szó együttese igenis azt az érzetet fogja kelteni, hogy valami univerzálisan érvényesül, csak most éppen egy csoporton belül. Márpedig ha univerzálisan érvényesül, akkor a csoport minden egyes tagjára vonatkozni fog. De ettől függetlenül sem igen érthető, hogy ugyan miért nem elégséges a „cigány bűnöző" kifejezés ahhoz, hogy a „kiérkező nyomozó tévedhetetlenül kijelentse: a tettesek cigányok voltak", ahogy azt Gellért Kis igényelte.

De hogy semmiképp se látszódjam doktrinernek, elmondom a lehetséges ellenpéldát is - és ez a „szerelem", ami szabályos alakban „szeretés" volna (a „bűnözés" analógja).

„Cigányszerelem" természetesen lehetséges - a művészetben. Ahogyan Asszonyszerelem, asszonysors címmel is írtak dalciklust (történetesen Schumann, Chamisso verseire). Az összetétel második tagja azonban a lehető legpozitívabb képességünkre utal, amellyel az emberi beszéd, úgy látszik, minden nyelvben kivételt tesz. Talán éppen azért, mert annyira mindenek fölött áll és olyan egyértelműen összeköt, hogy semmiféle szókapcsolás nem torzíthatja el, és semmi baj nem származhat abból, ha egy csoport minden tagjára vonatkozik. Akit ilyesmivel „gyanúsítanak", akkor sem fog tiltakozni, ha ez a számára éppen nem realitás. Ám ha a pozitív „ölelést" a negatív „ölésre" cseréljük, merőben más lesz a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy így a József Attila-i sort („Ehess, ihass, ölelhess, alhass") sem zárhatjuk le a lényeggel: „A mindenséggel mérd magad". Márpedig az is mindenkinek veleszületett lehetősége, hogy ezt tegye. Természetesen az ombudsmannak is. Akit pedig ugyanúgy ezzel lehet a legjobban megvédeni, mint bármely, a „cigánybűnözés" torz fogalma alá nem bevonható cigány embert.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
LXIII. évfolyam, 51-52. szám, 2019. december 19.
LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
Élet és Irodalom 2020