PÉNZÜGYEK

PÁRATLAN OLDAL - LIII. évfolyam 16. szám, 2009. április 17.

Március 15-én az amerikai CBS TV csatorna 60 Minutes (60 perc) című műsora interjút sugárzott Ben Bernanke-val, az amerikai jegybank elnökével. Kiderült, hogy az elnök gyakran alszik az irodájában levő kanapén, mert amióta beindult az amerikai válságkezelés, nincs mindig ideje arra sem, hogy hazamenjen. Simor András, a magyar jegybank elnöke viszont éppen tavaszi sívakációját töltötte, amikor néhány hete a forint euróárfolyama mélypontjára zuhant, pedig Simor kétszer többet keres keményen dolgozó amerikai kollégájánál: a magyar bankvezér havi hétmilliót forintot visz haza, míg Bernanke csak hármat, ha átszámítjuk forintra.

Simornak a ciprusi adóparadicsomban bejegyzett cége is van, ami arra jó, hogy lehetővé tegye azt, hogy kevesebb adót fizessen Magyarországon. Amikor a sajtó megszellőztette az ügyet, Simor ahelyett, hogy felszámolta volna a céget, sajtóközleményben magyarázgatta, hogy a Trevisol nem offshore cég, hanem az Európai Unió egyik tagállamában bejegyzett, a helyi törvények szerint adózó vállalkozás. Válasza nekem trükkösnek tűnik, hiszen Ciprus uniós csatlakozása óta ott minden cég egységesen Európa egyik legalacsonyabb rátájával (tíz százalék) adózik, függetlenül attól hogy offshore-e vagy sem.

A Piac és Profit magazin 2000-ben1 portrét közölt Fodor Péterről, aki Simor amerikai sógora, és akit saját bevallása szerint, 1995-ben Simor csábított vissza Magyarországra. Fodor Hollandiában bejegyeztetett egy FastVentures B. V. nevű céget, amelyet Várkonyi Attilával alapított, és amelyben több tulajdonos mellett az UniCredit Bank is jelen van.2 A cég ígéretes magyar innovációkba fektet be, de eddig még egyetlen cégük sem került tőzsdére, nem tudni azt sem, hogy hoznak-e hasznot ezek a vállalkozások a magyar adófizetőknek. 2007 áprilisában Pósán László fideszes képviselő interpellációt nyújtott be Kóka miniszterhez, amelyben a magyar innovációs pénzek elosztásáról érdeklődött. Évente ötvenmilliárd forint állami pénzt osztanak szét innovációs pályázatokon, és Pósán azt furcsállotta, hogy a kedvezményezett FastVen­tures egyik tulajdonosa Lepp Gyula, aki Kóka János egykori üzlettársa és sógora.3 Várkonyi Attila neve is felmerült, mert ő meg a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (Kutit) elnöke, amely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalban működik és az innovációs pénzek szétosztását felügyeli. Pósán összeférhetetlenséget gyanított, mert szerinte azok vállalnak szerepet a milliárdos közpénzek felhasználásában, akik aztán annak haszonélvezői is. A Reformszövetség nemrég publikált tanulmánya már egyértelműbben fogalmaz, arról tudósít ugyanis, hogy növekedett a korrupció a magyar innovációs pályázati rendszerben.4

Sajtóhírek szerint maga Simor András is magánbefektető a FastVen­tures-ben, ezt Bedő Balázs nyilatkozta, aki a cég munkatársa.5 Amikor a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztályán rákérdeztem Simor és sógora üzleti kapcsolataira, Hevesi Nóra sajtóreferens válaszában azt írta, hogy: „Az országgyűlési képviselőkre, az MNB elnökére és egyéb közjogi tisztségviselőkre vonatkozó, az érintettek vagyoni helyzetét érintő, azonos módú és tartalmú beszámolási kötelezettségén túlmenően Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke sem az anyagi helyzetére, sem pedig a magánéletére vonatkozó semmilyen kérdésre nem kíván válaszolni."

Pedig a jegybank elnökének illene átláthatóvá tenni családja üzleti érdekeltségeit. Fontos lenne azt is megtudni, hogy mikor és mennyi vissza nem térítendő állami támogatást kaptak a FastVentures cégei, és származott-e közvetlen vagy közvetett haszna Simor András családjának azokból.

 

1 Angyali tőkés, Piac és Profit, 2000/10.

2 UniCredit Bank, 2006, éves jelentés

3 „Most már politikus akarok lenni", Manager Magazin, 2006/7.

4 Török Ádám: A magyar innovációs rendszer reformjának lehetőségei

5 Eszkimók, fókák, Manager Magazin, 2005/12.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 48. szám, 2021. december 3.
LXV. évfolyam, 45. szám, 2021. november 12.
LXV. évfolyam, 42. szám, 2021. október 22.
Élet és Irodalom 2021