Egy kritika kritikájának kritikája

VISSZHANG - LIII. évfolyam 16. szám, 2009. április 17.

Remélem, hogy ez a cím elég marxista Bartha Eszter számára: keményen és személyeskedéstől sem mentesen dorongolt le, amiért nem szeretem eléggé Lenin elvtársat (Lenin és a korszellem, ÉS, 2009/15., ápr. 10.). Valóban nem - leírtam róla, hogy egyetértek azokkal, akik komoly stratégának és nagy realista politikusnak tartják, de azokkal is, akik szerint teoretikusnak nem elsőrangú, és mindenesetre kevés érvényes mondanivalója van napjaink társadalmairól. Hozzátettem, hogy Krausz Tamás jelentős művet adott közre - újraolvasva sem látom, hogy kisebbítettem volna a szerző russzisztikai munkásságát.

Bírálóm szerint a tények makacs dolgok - majd sorra idézi azokat a tekintélyeket, akik „komolyan vették Lenin elméleti munkásságát". Ebben nincs vitám velük - sőt Krausszal, Barthával sem -, bár mindezt nem tekintem a „tények" körébe tartozónak. Odatartozóknak vélem viszont az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről írottakat. Hogyan állíthatja Bartha - vagy Krausz -, hogy ez a demokratikusan megválasztott, szocialista többségű testület (horribile dictu!) „polgári demokratikus rendet hirdetett", amikor 24 órányi életet sem adott neki a bolsevik hatalom? És miért veti a szememre, hogy összemosom a marxizmust, a leninizmust és a sztálini politikai gyakorlatot, amikor a Marxról vagy a marxizmusról egyetlen árva szót sem szóltam? Igen, megemlítettem a Gulag-rendszert, mert Krausz könyvében - elnézést az ismétlésért - „nem szerepel a Lenint hazaszállító híres vasúti kocsi, a cári család lemészárlása szót sem érdemel, ahogy a kronstadti felkelők sorsa és a Gulag rendszer kiépítése sem". Hiszen minden kézikönyvből megtudható, hogy gyűjtőtáborok, büntetőtáborok, kényszermunkatáborok már 1920 körül létesültek a rendszer ellenségei számára, majd a tömeges méreteket öltő terrorral együtt intézményesültek. Csak még nem nevezték őket Gulagnak.

A figyelmes olvasó bizonyára átlátja, hogy ez a vita korántsem tényekről szól - de nem is egyszerűen politikai-ideológiai szimpátiákról (vagy elfogultságokról: hős volt-e Lenin vagy antihős?), ahogy Bartha Eszter véli. Számomra a demokratikus minimumról szól. Érdemel-e pozitív méltatást egy olyan (valóban széles körű kutatásokon alapuló, impozáns méretű) tudományos munka, amely a parlamenti demokrácia minimumát is elveti? Számomra nem: minden ellenkező tapasztalatom ellenére szeretnék hinni egy olyan rendben, amely ezeken az értékeken alapul. Hivatkozzam a harmadik Magyar Köztársaság érvényben lévő alkotmányára? Inkább arra hivatkozom, hogy - minden ellenkező tapasztalatom ellenére - olyan politikát kívánok, amelyik nem kizárólag a „kto kavo?", a „ki kit győz le?" lenini logikája mentén halad, hanem olykor-olykor józan, ésszerű kompromisszumokra is képes. Ezért nem hősöm Lenin, ezért nem tudom eléggé méltányolni mai apologétáit.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVIII. évfolyam, 3. szám, 2024. január 19.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
Élet és Irodalom 2024