Tisztelt Professzor Úr!

VISSZHANG - LIII. évfolyam 12. szám, 2009. március 20.

Válasz prof. dr. Szabó Máténak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.

Hívott, és megint az emberi méltóság melletti kiállás a kérdés. Vagy talán éppen az, hogy vegyük most már végre komolyan, hogy igen, van olyan alkotmányos alapjogunk, amely az emberi méltóság tiszteletét, elismerését jelenti, és az utcán fekvő számára ez épp olyan fontos - még ha nem tud is róla -, mint a „két lábon járónak"!

Számoljuk már fel az „utcai hálószobák" rémét, és mi, polgárok is tegyünk valamit, hogy a hajléktalan emberek ezrei állhassanak már fel az utca (aluljáró) kövéről, és legyen egy cseppnyi esély a lét emberi, a polgári társadalom konvencióinak megfelelő élet folytatására. (Előzmény az ÉS-ben: Kukorelly Endre egymillió forintos felajánlást tett az utcán alvás felszámolására, Nyugodt szív, 2009/6., dr. Szabó Máté ombudsman válasza: Picikét, piciket, 2009/10. - a szerk.)

Semmi egyéb nem kell ehhez, csak az a bizonyos hajlék, ami nem átmeneti, hanem hosszú távú, és kell egy olyan közeg, ahol a szándék töretlen, az akarat erős. Mi hosszú évek óta azért dolgozunk, hogy az otthontalan ágyhoz, ételhez, ruhához jusson. Az utóbbi néhány évben pedig azért, hogy otthonhoz, munkához, ismét ép önértékeléshez. A Hajléktalanokért Közalapítvány vezetőjeként tudom, hogy az aluljárók népeinek túlélési stratégiája bántja a járókelők ezreit, naponta. Válság ide vagy oda, a társadalom összefogása mégis elengedhetetlen, az értelmes és hasznos munka jövőt teremtő, a tiszta környezet barátságos, az eltűrt szenny helyetti kicsiny ráfordítással megvalósuló „virágos" utca, park, aluljáró, a karfa nélküli pad méltóságot teremt, ahogy az ombudsman logója hirdeti: „Emberi méltóság - korlátok nélkül".

Számos elképzelés született és valósult meg, most már uniós pályázatok segítségével is, de tényleg nem elég. Szükség van a komplex társadalomkezelésre, környezetünk élhetőbbé tételére. Fontos lépés, hogy újra élni fog a Szociális Csomópont Program, hogy a Nyugati Pályaudvar környékén ingatlant kaphattunk - megjegyzem, nem csupán a hajléktalanok „ellátására" -, de a feladat továbbra is adott, az igény nem múló, tegyük végre az aluljárót valóban hasznossá, hogy ne kényszerüljön odaköltözni a hajléktalan, és ne ott - hm, ott se! - árulja bájait a fiatal, de legyen mindegyikük hasznára a tér, együtt az idővel. A fővárosba vonattal érkező, ügyét intéző polgár (családdal vagy csak nehezen járva) esetleg éppen a Nyugati aluljárójában találjon okmányirodát, vagy valamilyen családi és/vagy szociális ellátást folyósító kirendeltséget, kulturált reggelizőt, talán internetpontot, és ne a negyedik zokniáruson átbukdácsolva keressen menekülőutat az aluljáró szűk-funkciós homályából. Váltson örömmel szót az ott randevúzó fiatal, az összefutó kolléga, ne meneküljön ki merre lát, észre sem véve, hogy talán lenne ott dolga. Lehet, hogy csupán egy jó szó a még „ottlakóhoz", hogy annak legyen kedve felállni! Tapintható az igény, a cél világos, ezért indított el a Hajléktalanokért Közalapítvány már egy olyan komplex programot, ami az egyes csomóponti aluljárókat valóban szolgáltatóvá, az áthaladó/átutazó polgárt kiszolgáló hellyé szeretné tenni, és azt hiszem, ehhez nagy segítség az érkező civil ajánlat, kedves professzor úr!

Az állam és a kormány egy demokráciában általában csak azt és annyit tesz, amennyit a polgárok, a társadalom kikövetel. Látható azonban, hogy már az elvárásokkal is baj van. Igaza van, kell a civil szó, a civil összefogás, sőt a civil felháborodás. És kell a (jókedvű) civil adakozó, mert a programok sokkal szélesebb kört érintenek, mintsem hogy csupán az ún. „hajléktalan-ügy" kezelését jelentse. Mi vállaljuk az alternatívákat is! Köszönöm, hogy szólított!

Barátsággal

Vecsei Miklós

a Hajléktalanokért Közalapítvány Kuratóriumának elnöke


A Hajléktalanokért Közalapítvány számlaszáma: OTP Bank 11786001-20034340

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 7. szám, 2019. február 15.
Élet és Irodalom 2024