Több százezer...

...de szerencsére nem 900 ezer, mármint Magyarország II. világháborús embervesztesége. Aszalós Sándor írásának (Mégis hány százezer? ÉS, 2009/3. szám) címében feltett kérdésére röviden ennyiben lehet válaszolni.

Ami az Aszalós Sándor által jelzett 350 ezer fős katonai veszteség illeti, az nem az elesetteket (hősi halottakat) „takarja", hanem az ún. „véres veszteséget" - elesett, megsebesült, eltűnt, hadifogságba került - jelenti.

Magyarország katonai vesztesége 1941. június 27-e s 1945. május 9-e között mintegy 310-320 ezer fő volt. Ebből a hősi halottak - katonák és munkaszolgálatosok itt és a későbbiekben is együttesen - száma mintegy 100 ezer fő, 110-120 ezer a sebesültek és kb. 100 ezer fő az eltűntek, hadifogságba kerültek száma. (A hadműveletek befejeztével még több százezer katona és civil került szovjet hadifogságba, illetve fogságba, akik közül több tízezren soha nem tértek vissza szülőföldjükre.)

1943 májusa és 1944 márciusa között mintegy 90 ezer főnyi magyar katonai erő teljesített megszálló feladatokat a volt Lengyelország területén, illetve egykori szovjet területeken. Ezen idő alatt a magyar katonai veszteség: 785 hősi halott, 309 halott, 2596 sebesült és 418 eltűnt. (Az 1944. év egészére vonatkozó adatok: hősi halált halt: 18 636 fő, megsebesült: 47 741 fő, hadifogságba került 3012 fő, eltűnt: 44 341 fő.)

A magyar királyi 1. honvéd hadsereg 1944. tavaszi mozgósítását követően a keleti hadszíntéren lévő magyar katonai erő létszáma mintegy 180-220 ezer főre emelkedett, s 1944 júniusában megközelítette a 300 ezer főt.

A brit Királyi Légierő (RAF) és az USA légiereje nem 1944 júniusában, hanem 1944 áprilisában kezdte meg a Magyarország elleni légi tevékenységét - a tervezett február helyett, amely „csúszást" logisztikai és időjárási gondok okozták -, több száz polgári áldozatot okozva a bombatámadások által.

Azt nem tudom, hogy Vásárhelyi Mária mire gondolt, de amit leírt, az távol állt a tényektől. Ezért is reagáltam írásának a magyar királyi 2. honvéd hadseregre vonatkozó részére.

Amennyiben Aszalós Sándor az általam leírtaknál még alaposabb veszteségi adatokra kíváncsi, úgy javaslom olvasásra: Bús János-Szabó Péter: Béke poraikra... (Bp., 1999 és 2001) című kitűnő, korabeli veszteségi kimutatásokra épülő munkáit, amelyekből sajnos csak az I. és II. kötet látott ez idáig napvilágot, a III. kötetre évek óta nem jut pénz a Honvédelmi Minisztérium „büdzséjéből". Érdemes lenne annak a kiadására (is) áldozni! P. S.: Amennyiben Aszalós Sándor a jövőben a különböző magyar sereg-, illetve csapattestekkel kapcsolatban ír, kérem, vegye figyelembe, hogy a volt magyar királyi honvédségben hadsereg jelölésére az arab számot használták - tehát 2. hadsereg -, míg a római II-es a magyar királyi II. honvéd hadtestet jelölte.

 

hadtörténész