Mégis hány százezer?
VISSZHANG - LIII. évfolyam 3. szám, 2009. január 16.Az ÉS január 2-i számában dr. Szakály Sándor hadtörténész pontosítja (Hány százezer?, 2009/1.) Vásárhelyi Mária írásában (Történelmi jobbra át, ÉS, 2009/51-52.) közölt katonai veszteségre vonatkozó megállapítását.
Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék megjegyezni:
Amikor a nem történész szakmai körökben a Don-kanyarról beszélünk, akkor sajnos az egész szovjetunióbeli katonai jelenlétünkre gondolunk. Dr. Szakály Sándor precízen és pontosan közli az 1942. április 11-e és 1943. április 24-e közötti veszteség számait. Ez idő alatt még dr. Szakály Sándor szerint is halottakban, sebesültekben és fogságba esettekben is megközelítően 130 000 fő a veszteség. (A „doni poklot" megjárt csapatokat végül 1943. április 24. és május 30. között szállították haza.)
De a háború számunkra nem ért véget 1943. április 24-vel. A kint lévő katonák hazahozatala helyett több új hadosztályt küldött a kormány a frontra. 1944 júniusában mintegy 300 000 honvéd harcolt vagy látott el megszálló feladatokat a Kárpátok előterébe ért keleti fronton. A válasz: az angol-amerikai légierő által Magyarország elleni bombázások megindulása.
Magyarország II. világháborús vesztesége mintegy 900 000 fő volt, ebből a katonai veszteség közel 350 000 fő volt. Ha a lakosságszámot vesszük figyelembe, akkor Magyarország vesztesége 6,49 százalék, mely érték több mint Németország esetében. (6,44 százalék).
Vásárhelyi Mária nem kizárólag a II. magyar hadseregre gondolt.
A fentiek alapján érdemes Vásárhelyi Mária írását újra elolvasni - sokaknak.
