FELMERÜL A KÉRDÉS
PÁRATLAN OLDAL - LII. évfolyam 50. szám, 2008. december 12.Egy vidéki színházi bemutató kapcsán az egyik kritikus értetlenségének, sőt ingerültségének ad hangot, amiért az általa látott színműben a cselekmény mellett mintha némi gondolatiság is körvonalazódott volna. Majd pedig így szól: „Felmerül a kérdés, hogy szabad-e engedni írót 140-es IQ fölött publikálni?" Az írónak persze jólesik, ha valaki egy kritikában az átlagosnál nagyobb intelligenciát tulajdonít neki. Az már kevésbé örvendetes, hogy a kritikus szemlátomást úgy képzeli: van (vagy legyen) egy hatóság, mely engedélyezi (vagy - értelemszerűen - tiltja) az írók publikációját. Az sem ad okot örömmámorra, hogy a kritikus szerint be kell (vagy kellene) tiltani az intelligencia nyomait magukon viselő irodalmi alkotásokat, illetve el kellene némítani ezek szerzőit. De ha már „felmerül a kérdés", akkor vizsgáljuk meg teljes terjedelmében. Vajon a kritikaírás mekkora intelligenciahányados fölött (és főleg: alatt) ellenjavallt a kritikus szerint?
(regényíró, műfordító)