A bor kultúrája?

PÁRATLAN OLDAL - LII. évfolyam 40. szám, 2008. október 3.

Külföldi rokonom meséli: szeptember 14-én, vasárnap, a képzőművészet lelkes rajongójaként elment a Magyar Nemzeti Galériába. A főbejáratig el sem jutott, mivel már a turul melletti díszlépcsőnél belépőjegyet kértek a borfesztiválra, amely faházikóival a várpalota egész keleti frontját elfoglalta. Mivel ezt nem volt hajlandó megvenni, visszaküldték a hollós kapu felé, a nyugati oldalra, ahol szintén átható kocsmaillat és -hangulat terjengett, innen a palotaudvaron és az átjáró folyosón át jutott a főkapuig. A képtár belső előterében is mindenütt poharas emberek járkáltak, ám múzeumjegyet nem lehetett kapni, emiatt ismét vissza kellett mennie, ezúttal a volt Ludwig Múzeum bejáratáig. Itt végre jegyet is adtak - ingyen. A galéria egyébként szinte üres volt, nyilván kevesen vállalták az áthatolást a vásáron.

Az interneten olvasom: „A budai palota terasza a tökéletes helyszín a borospoharas dolcsevitához."

Ha ennyire fontos a magyar bor, nem kellene a fesztivált a királyi palotába, a festmények helyére költöztetni? Aki képeket vagy szobrokat akar nézni, bárhová utánuk megy, míg az alkohol ugyebár nagyobb reklámot igényel.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 48. szám, 2021. december 3.
LXV. évfolyam, 45. szám, 2021. november 12.
LXV. évfolyam, 39. szám, 2021. október 1.
Élet és Irodalom 2022