Etikátlan

a Magyar Nemzet eljárása, hogy ugyanis olyan írásra reagál, amelyet nem volt hajlandó közölni (Tamás Gáspár Miklós: A vallomás, ÉS, 2008/35., illetve a Magyar Nemzet szerkesztősége: Szabad-e uborkát lopni? ÉS, 2008/36.). Ráadásul, ha Tamás Gáspár Miklós igazat mond - én még nem kaptam hazugságon -, a napilap szerkesztősége terjedelmi okokra hivatkozva állt el a közléstől, ehhez képest kimerítően bírálja a szerzőt.

A bírálat tartalmi részével nincs mit kezdenem, csupán egy részletre - cseppben a tenger - hadd reagáljak. Hogy a hálózati feszültség (mely évek óta nem 220, hanem 230 V) halálos áramütés forrása-e, az zömmel az áramütést elszenvedő szívritmusának pillanatnyi helyzetétől és persze, általános egészségi állapotától függ. Nyirkosságnak ehhez alig van köze.

Németh György legalább a nevét adja írásához (Az általánosról és a közbülsőről Tamás Gáspár Miklósnak; ÉS, 2008/38.; melyet az onlájn verzióban nem találok), és kvázi-magánemberként szólítja meg Tamás Gáspár Miklóst. Cikkében hosszan elbeszél vitapartnere mellett, és nem sokat foglalkozik azzal, ami Tamás Gáspár Miklós szemét csípi (durván leegyszerűsítve: a kapitalizmus természetéből fakadó égbekiáltó igazságtalanságokkal), így hozzászólása inkább afféle Tamás Gáspár-paródiára emlékeztet.

Ha már itt tartunk: számos cikk, így a Magyar Nemzeté is taglalja a vagyonvédelem tiltott vagy megengedett (ám rendkívül költséges) eljárásait. Ellenben sehol nem találkoztam javaslattal a valóban hatékony és legális megoldásra: ez pedig a villanypásztor.