Adalékok az 1969-es bölcsészkari diákmozgalomhoz

Dénes Iván Zoltán előadásának Diákmozgalom 1969-ben címmel közölt rövidített változata (ÉS, 2008./31., aug. 1.) hézagpótló jelentőségű. A tanulmány alapos és tartalmi elemeket is magában foglaló jegyzetapparátussal ellátott, hosszabb változata az interneten olvasható (www.law.klte.hu/jati/bibo/articles/tanulmanyok/diz_diakmozgalom_budapest_1969.htm). Akkori bölcsészhallgatóként és egyébként teljesen passzív KISZ-tagként - aki e minőségében kizárólag a cikkben tárgyalt rövid periódusban aktivizálódott némileg - egy-két olyan adalékkal egészítem ki a hajdani évfolyamtársam által rajzolt képet, amelyre a webes változatban sem találtam utalást.

A felső KISZ-vezetésben, illetve az egyes alapszervekben zajló vitákról, reformelképzelésekről a hallgatókat érdemben egyedül informáló - Könczöl Csaba által szerkesztett - Kari Híradó mellett a félemeleti nagy faliújság volt a másik fő nyilvános fórum a bölcsészkaron azokban a hónapokban. Ez a felület az addig csakis privát és tanulmányi információk továbbítása helyett hirtelen izgalmas vitacikkek tacepaójává lett. Két kiemelkedően erős írásra emlékszem. Az egyikben a magyar szakos Kelemen Péter (később vezető tanár, egy időben az SZDSZ oktatási szakértője) azt követelte, hogy töröljék el a kötelező orosz- és testnevelés- (!) órákat. A másik cikkben Lackó Mihály a Kari Gyűlésre történő delegátus-választások és a reformkori megyei országgyűlési követ-választások között vont párhuzamot. Az őszi Kari Gyűlésen alapszervünk delegáltjaiként négyen-öten vettünk részt; Lackó föl is szólalt. A következő napokban a bölcsészkart ellepték az állambiztonság emberei; a nagy faliújságot is többször lefényképezték. Lackónak az egyetemi vezetés megüzente, ha azonnal nem veszi le a cikkét a faliújságról ő maga, kirúgják. Először nem akarta levenni. Várady Gézával és Tatár Györggyel órákig győzködtük; végül - vonakodva - arra az érvre engedett, hogy helyes volt a cikket megírnia és kiraknia, de a jelen helyzetben láthatólag túl messzire ment, tehát most kénytelen visszalépni egy lépést.

Hónapokkal később a menzán szólt Kelemen Péter, hogy amikor behívták a rendőrségre, rólam is kérdezősködtek. Nyilvánvalóan másokat is kihallgattak. 1970 tavaszán Könczöl Csaba és Kovács András ellen eljárást indítottak, ami "végül nem perrel, hanem rendőrhatósági figyelmeztetéssel zárult". Könczöl Csaba halálára írott nekrológomban (ÉS, 2004/9.) említettem, hogy a csehszlovák reform pártvezetői és a bölcsészkari KISZ-vezetés tagjai között könnyű volt párhuzamot vonni. A Dénes-tanulmány webes változatában szerepel, hogy Bakos István KISZ-titkárt szerepében és habitusában egyaránt Dubčekkel rokonították. Könczöl a radikális Smrkovskynak, Agárdi Péter Husáknak felelt meg. Könczöl mesélte utóbb, hogy a kihallgató tiszt is gúnyosan "a mi Smrkovskynk"-nak nevezte. Rögtön a nekrológ megjelenésekor felhívott telefonon Agárdi. Elmondása szerint Tolnai Gábor professzor ekkoriban valóban szó szerint azt ajánlotta neki, hogy amennyiben eljátssza Husák szerepét a bölcsészkari KISZ-vezetőváltás során, állást kap a tanszékén, ő azonban ezt az ajánlatot visszautasította. Mindenesetre Bakos után az az Atkári János lett a bölcsészkari KISZ-titkár, aki elindította és megszervezte a hátrányos helyzetű, munkás-paraszt származású középiskolásokat nem adminisztratíve, hanem felkészültségükben segítő, országos mozgalommá terebélyesedő Studium Generale-mozgalmat.

Tábor Ádám