Tüntetések kulturáltan

VISSZHANG - LII. évfolyam 31. szám, 2008. augusztus 1.

A meleg méltóság menete kapcsán már sok vélemény napvilágot látott a sajtóban, az ÉS is közölte Magyar Bálint és Pető Iván írását, amely szellemesen kérdéseket tesz fel, és eközben nevetségessé teszi a szólásszabadsággal kapcsolatos magyarországi gyakorlatot. (Kérdések a miniszterhez és a legfőbb ügyészhez, ÉS, 2008/30., július 25.). Én történetesen éppen randevúra igyekeztem azon a napon, és felháborított, hogy nem tudtam átjutni az Andrássy út egyik oldaláról a másikra. Ennyit a személyes érintettségről.

A tüntetések és ellentüntetések óriási viharokat kavarnak a magyar közéletben, de a számomra a gyakorlati vonatkozások az igazán fontosak. Hogy ilyenkor gyakorlatilag nem lehet közlekedni. Na már most. Ha egy csoport megakadályozza, hogy éljem a mindennapi életemet, hogyan várhatja el, hogy rokonszenvezzek vele?

Homoszexuálisok helyett mondhattam volna biciklistákat, nemzetvédőket, tüntető gazdákat is. A lényeg, hogy a demonstrációik tömeges bosszankodással járnak együtt.

Van nekem egy nagyon egyszerű javaslatom. Tiltsanak be minden, a közlekedést zavaró tömegrendezvényt. Egyúttal jelöljenek ki egy arra alkalmas helyet, ahol tüntetéseket és ellentüntetéseket lehet rendezni. Akár előzetes bejelentés nélkül is. Mondjuk, az Óbudai-szigeten, vagy valamilyen, a főváros centrumától távol eső helyen. Esetleg egy stadionban. Vonuljon ki a média, és élőben közvetítse a történteket, a szónokok beszédét. Olvassák be a petíciókat. Ordítsanak, pró és kontra, lobogtassák a zászlóikat, rendezzenek füttykoncertet, dudáljanak, énekeljék a dalaikat. Bele a kamerába. A modern politizálás úgyis a médián keresztül történik, a tévéből sokkal többen értesülnek róla, mint a helyszínen. (Azt mondják, a nemzeti ünnepeken a jobboldal az utcán van, a baloldaliak pedig a Hír Tv előtt követik az eseményeket.)

Egy ilyen alkalmas terepen meg lehetne gyalázni emlékművek, síremlékek élethű másolatait, piros festékkel leönteni Károlyi Mihályt, leköpni neves politikusok viaszfiguráit, a Parlament kicsinyített makettje előtt lehetne alkotmányozó nemzetgyűlést tartani, egy kijelölt medencébe tojásokat lehetne dobálni - és még sorolhatnám a kínálkozó lehetőségeket.

Egy ilyen alkalmas terepen, szigorúan ügyelve a tűzbiztonságra, kukákat is lehetne égetni a nagyobb nyomaték kedvéért.

Sőt, autókat is lehetne gyújtogatni (roncsderbi magyar módra) - de ezt már szigorú üzleti alapon, mondjuk, egy egymilliós "rombolási jegy" ellenében. Ha megvette, hadd rombolja. Úgyis szegény az ország, a rombolási jegyekből befolyt összeg még jól jöhet a költségvetésnek.

Mándy Gábor

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 45. szám, 2019. november 8.
LXI. évfolyam, 35. szám, 2017. szeptember 1.
LVIII. évfolyam, 41. szám, 2014. október 10.
Élet és Irodalom 2020