Kedves TGM,
VISSZHANG - LII. évfolyam 21. szám, 2008. május 23.
hogy mindjárt egy igazi hatvannyolcas marhasággal kezdjem, téged aztán tényleg ki kellene találni, ha nem volnál. Üdítő és vigasztaló, ahogyan 68 valóságos jelentőségét - majdhogynem azt írtam, elemzed - ránk zúdítod. Egy kritikai megjegyzést azért engedj meg: az a kijelentésed, hogy "a test/szellem dichotómia kulturális szétzúzása (...) az utóbbi két évezred egyik legjelentősebb világnézeti fejleménye", sajnálatosan igazságtalan a furcsa, kései francia reneszánsz olyan nagyszerű gondolkodóival, mint Rabelais és Montaigne (akiket az utókor persze alaposan meghamisított és máig hatóan cenzúráz). Ráadásul, mint jól tudod, nem voltak egyedül a csodálatos seizieme-ben. Egyébként ennek a két életműnek az utóéletéből az is kitetszik, hogy a modernitás másik nagy vesztese a test mellett a képzelet volt. Nem véletlenül vált 68-ban főszereplővé, és nem véletlenül elsősorban Párizsban.
Barátsággal
Csordás Gábor