DAL KÖSZÖNTSE?

PÁRATLAN OLDAL - LII. évfolyam 19. szám, 2008. május 9.

Szocdem munkások, törökök, népi zenészek, melegek, anarchisták szép rendben egymás után vonulva... Hol lehet ilyet látni?

Úgy hozta a véletlen, hogy Linzben jártam május 1-jén délelőtt, és láttam a felvonulást. Az elején pompás népviseletben fúvós zenekar haladt - később aztán még volt hat-nyolc hasonló, mind másféle népviseletben. Aztán a nehézipari óriáskonszern, a VOEST-Alpine munkásai igazságosabb béreket követelve, és külön az ifjúmunkások, akiknek táblái a fiatalok jogairól szóltak. Egyetemisták a tandíj ellen, nem pontosan azonosítható aktivisták pedig a kórházi napidíj ellen. (Tényleg!) Melegek szivárványos zászlajukkal jogaik elismeréséért, rögtön mögöttük törökök és afrikaiak - természetesen helybeliekkel együtt - az idegengyűlölet ellen. (Ha a törökök elkezdenék megvitatni a melegekkel az utóbbiak követeléseit, enyhén szólva nem biztos, hogy egyetértenének. De nem vitatják meg. Legalábbis itt.) Antifasiszták (egyik jelszavuk így szólt: "A fasizmus nem vélemény, hanem bűncselekmény!"), anarchisták, kapucnis kamaszok ("A magánszféránk nem bűn!" - a helyi nézők bizonyára pontosabban értették, miről van szó) -, egy csomó olyan ember, akit valahogy nehéz együtt elképzelni, és itt mégis szépen sorban mentek egymás után. Tehetségtelen vagyok a tömegszámlálásban, de sokan voltak. Bizonyára több ezren.

Annyira kedvtelve nézegettem a menetet, hogy gyanús lettem magamnak, és belső vitába kezdtem. Hiszen azért volt ebben az egészben egy jó adag mesterkéltség is. És akik itt szép osztrákos rendben felvonulósdit játszanak, azok május 2-tól jövő április 30-áig ezernyi dologban szembenállnak egymással. Meg aztán - az amúgy is németül ismert mondást lefordítva - szeretném én az ő gondjaikat, például a bérezést illetően. Továbbá volt olyan felirat is, hogy "kommunista forradalmi ifjúság" - ami 2008-ban Ausztriában nevetségesen naivnak tűnik, de azért az elmúlt évszázad tapasztalatait nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Vagy itt van a VOEST-Alpine: állami vállalatként évtizedekig arról volt hírhedt, hogy nemcsak az igazgatósági posztokat osztották ki politikai alapon, hanem az üzemben is, ha a karbantartók főnöke szoci volt, akkor a bérelszámolók osztályvezetőjének feketének, azaz néppártinak kellett lennie. Eközben a nagyhatalmú szakszervezeti bossok degeszre keresték magukat.

Ám igaz, pár éve privatizálták a vas- és acélkombinátot. Hátha változtak azóta a dolgok. És ezeket az embereket igazán nem kényszeríti senki, hogy a kellemetlenül hűvös, nyirkos időben ott meneteljenek a szép puccos üzletutcán a linzi főtér felé. Arra sem, hogy transzparenseket fessenek-ragasszanak - még a kócos, kapucnis tinik is, nem csak a hagyományos szakszervezeti melósok.

Nem tudtam eldönteni, hogy a szimpátiám vagy a fanyalgásom a jogosabb. De valahogy elfogott a szomorúság, amikor arra gondoltam: nálunk nem látok egyhamar ilyen demonstrációt.

Domány András

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXV. évfolyam, 4. szám, 2021. január 29.
LXIV. évfolyam, 35. szám, 2020. augusztus 28.
Élet és Irodalom 2021