A Pásztor testvérekről

VISSZHANG - LII. évfolyam 17. szám, 2008. április 25.

Megyesi Gusztáv a Különböző típusú tevékenységek című írásában (ÉS, 2008/15.) azt boncolgatja, hogy Balog Zoltán fideszes képviselő elhatárolódott ugyan Bayer Zsolt cikkétől, de a szerzőt nem tartja antiszemitának. Hasonlóan vélekedik Deutsch-Für Tamás is.
Nem véletlen, hiszen az európai mérce szerint antiszemitának lenni manapság nem éppen elegáns dolog, és senkire sem vet jó fényt, ha ezzel a minősítéssel egy elvbarátját illetik. De hát akkor ki is az antiszemita?
A puszta ellenszenv önmagában nem lehet bűn. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kiket szeret és kiket nem. Teljesen megengedett szeretni a tuszikat és utálni a hutukat. Vagy fordítva. És persze szabadon lehet utálni a zsidókat. Más kérdés, hogy bizonyos színvonal felett másokat a saját viselkedésük és tetteik alapján indokolt megítélni, és nem aszerint, hogy tagjai egy olyan csoportnak, amelybe nem is önként jelentkeztek, hanem beleszülettek. De ezzel sincs olyan nagy baj; tudomásul kell venni, hogy a társadalomnak vannak előítéletes tagjai is. Ha az ilyen előítélettel átitatott személy ellenszenvét azzal juttatja kifejezésre, hogy nem barátkozik zsidókkal, nem választ magának zsidó orvost, ügyvédet vagy zöldségest, nem olvassa el zsidó újságíró cikkét, a társadalom, sőt maguk a zsidók sem fognak kétségbeesni. A dolog akkor kezd izgalmassá válni, ha valaki a saját utálatát másokba igyekszik átplántálni, mert azért ez már morálisan elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, hiszen az általánosítás bizonyosan igazságtalan és hazug. És elfogadhatatlan azért is, mert nem lehet kiszámítani, hogy az ellenszenv felkorbácsolása milyen reakciót fog kiváltani. Lehet, hogy a felhergelt személy nem elégszik meg azzal, hogy csupán nem fog zsidókkal barátkozni, de Molotov-koktélt kezd dobálni, esetleg követelni fogja, hogy a zsidókkal szemben korlátozásokat vezessenek be a tanulás vagy a foglalkozás körében, esetleg csökkentsék politikai jogaikat, esetleg kötelezzék őket meghatározott lakhelyre történő költözésre, és végső soron további még radikálisabb elképzelések is megvalósíthatók. Ötletekért csak a magyar történelmet kell tanulmányozni.
Ennek az utálatnak a befogadására bizonyos emberek körében van is kereslet. Könnyebb előrejutni és érvényesülni az élet versenyében, ha a versenytársak egy részét ezen a módon ki lehet zárni a küzdelemből. Könnyebb beülni más javaiba, mint megdolgozni érte. A Pásztor testvéreknek egyszerűbb elkobozni Nemecsektől az üveggolyókat, mint becsületesen versenyben megszerezni. Hát erről szól valójában az antiszemitizmus.
Balog Zoltán azt is nyilatkozta, hogy Bayer egy mondatát elfogadhatatlannak tartotta, és ezt meg is mondta a szerzőnek. Nem tudni melyik mondatról van szó. (Valószínű a "puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust"). Csak éppen nem ez a cikk kulcsmondata, hanem az, hogy "Ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy, határozottan ne engedjük."
Mert ez mit is jelent? Mire is biztat itt Bayer? Hogy zsidókat ne engedjünk a televízió képernyőjére? Hogy véleményüket ne mondhassák el? Ne írhassák meg? Vagy csak olyan véleményt mondhassanak el, amely Bayernek is tetszik? És egyáltalán miért belevizelés, ha a szélsőjobbot nevén nevezik? Van Balog Zoltánnak más, elfogadható magyarázata erre a felhívásra? Mert ha nincs, ez ellen a mondat ellen, azaz az egész cikk ellen kellett volna tiltakoznia. Nem kötelező egy becsületes, vastag antiszemita írást felismerni, nevén nevezni és elítélni, de talán illendő. Különösen, ha az ember az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság elnöke. Ha az emberben van jóérzés és empátia. Ha nincs, nincs. Akkor vagyunk az Ungváry Rudolf által említett házmesterek országában.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.
LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020. március 27.
Élet és Irodalom 2023