Petőfi üzenete

Egy református pap gyűlöletkeltéssel és a kirekesztés hirdetésével szerez manapság hírnevet önmagának. (Előzmény az ÉS-ben: György Péter: Rettentő vasárnap, 2007/50.) Szívesen emlékszem egy másik református papra, aki hetven évvel ezelőtt a befogadásért tett valamit. Nevére sajnos nem emlékszem.

1938. augusztus 20-án érkeztünk Magyarországra, miután Ausztriában kifosztottak bennünket. Tízéves voltam, és egy szót sem beszéltem magyarul. A rokonok, akiket később, 1944-ben deportáltak, pénzt adtak össze, hogy egy évig Kardos László, későbbi egyetemi tanár debreceni zsidó internátusában és a zsidó gimnáziumban megtanulhassam anyám anyanyelvét.

1938. december közepén egyedül ültem egy fűtött tanteremben, és vártam a magyar királyi vizsgabizottságot, hogy letegyem a különbözeti vizsgát a négy elemiből. Nagyon féltem, hiszen minden erőfeszítésem ellenére, sok mindent nem értettem a gimnázium első osztályában. Elsőnek egy református pap jött be, és látva, hogy reszketek, megkérdezte, hogy miért, hiszen a terem fűtve van. Őszintén válaszoltam, "mert félek". A pap átölelt, és azt mondta "ne félj, fiam, mi nem vagyunk németek, és te is magyar vagy", és megkérdezte, "tudsz egy magyar verset felmondani", "igen, tudok", "és melyiket?", "talpra magyar". "Akkor", mondta, "ezt a vizsgát már eredményesen letetted, de ezt csak neked mondom". Percek múlva belépett még két tanár, és kezdődött a vizsga. Az elnöklő református pap megkérdezte, hogy elmondanék-e egy magyar verset. Petőfi versét szavaltam lelkesedve. A bizottság összesúgott, és egy percen belül megdicsértek, és ajándékba adták nekem Petőfi összes verseit.

A történelem groteszk és elszomorító fordulata, hogy hetven év múltán és annyi szörnyűség után egy református pap vezetésével emberek "Petőfi üzenete Peresznek" felirat mögött tüntetnek március idusán, mintha Magyarországot és a magyar népet épp Izrael veszélyeztetné, és mintha a kirekesztés bőséget és jólétet hozna.

Karl Pfeifer
Bécs