Schmidt Mária memóriája

VISSZHANG - LII. évfolyam 9. szám, 2008. február 29.

A Figyelő idei 5. számában a Szalon vendége volt Schmidt Mária. Mindabból, amit önmagáról, az 1980-as, 1990-es évekről elmondott, egyetlen következtetést tudtam csak levonni: Orbán Viktor hajdani hivatalos történész főtanácsadójának nagyon súlyos memóriaproblémái vannak.1 Erre először 1999 késő őszén gondoltam, amikor Schmidt Mária egyik "tudományos" előadásában azt találta mondani, hogy a II. világháború idején egyetlen harcoló félnek sem volt célja sem a zsidók elpusztítása, sem megmentésük. Schmidt "csak" Németországról feledkezett meg, Schmidt nem a már megjelent tanulmányaival kopogtatott be Ránki Györgyhöz, hanem tőle kapta a tanácsot, hogy foglalkozzon pl. Komoly Ottóval és Kasztner Rezsővel. A Medvetánc 1985/2-3. számában megjelent Schmidt-tanulmány 120. oldalán szerepel is, hogy "készült a Soros Alapítvány támogatásával". Ránki György felhívta édesapámat, Karsai Eleket, megkérte, hogy segítsen fiatal "tanítványának" a Kasztner-tanulmány megírásában. Schmidt nem rendezte sajtó alá Komoly Ottó cionista vezető naplóját. E napló egyetlen részletét, az 1944. augusztus 21. és szeptember 16. közötti részt - Mester Miklós és Majsai Tamás segítségével - hárman rendezték sajtó alá, és először 1990-ben jelent meg.
Schmidt Mária rosszul emlékszik: a holokauszt csak 1949-1956 között szorult vissza a hitközségi megemlékezések gettójába, 1957 után komoly forráskiadványok, tanulmányok, könyvek és cikkek sora szólt, mert szólhatott erről a témáról. Nem is beszélve a több tízezres példányszámban megjelent szépirodalmi művekről, a drámákról, filmekről vagy Száraz György, Ember Mária és kollégáik esszéiről. R. L. Braham professzor két vaskos kötetben publikálta az 1945 és 2000 között megjelent, a magyar holokausztról szóló művek bibliográfiáját.
Schmidt elfelejtette megemlíteni, hogy az 1990-ben Kollaboráció vagy kooperáció? címmel megjelent kötete nem önálló munkája, ez a Braham professzor által évekkel sajtó alá rendezett, teljesen azonos tartalmú, angolul megjelent könyv magyar változata. Van benne egy erősen vitatható tartalmú, tárgyi tévedésektől sem mentes Schmidt-előszó és néhány új, néhol pontatlan lábjegyzet is.
Schmidt Mária rosszul emlékszik: az 1994. április 5-7. között megrendezett budapesti nemzetközi konferenciára őt is, mint a konferencia többi izraeli, amerikai, magyar stb. előadóját időben, még 1993-ban meghívtuk. 1994. január 22-27. között személyesen járt Braham professzor Budapesten. Intenzív tárgyalásokat folytatott az áprilisra tervezett budapesti nemzetközi holokauszt-konferenciáról többek között az MTA Történettudományi Intézete igazgatójával, Glatz Ferenc akadémikussal, Pók Attila történésszel, Komoróczy Géza professzorral, Schweitzer József főrabbival és Schmidt Máriával is. Schmidt Mária természetesen elfogadta a konferenciára szóló meghívást, megtartotta előadását, az előadását követő vitában álláspontját nem tudta megvédeni. Nem a konferencia utolsó napján, hanem a második napon, április 6-án, a 9. sz. szekcióban, Nemeskürty István és Gáll Ernő (Kolozsvár) után szólalt fel. Előadása címe: Hungarian Responses to Nazi Policies volt.
Schmidt Mária rosszul emlékszik: Braham: A népirtás politikája c. könyv magyar kiadásának előkészítését Ránki György rábeszélésére bízta rá a professzor úr, nem azért, mert senki más nem vállalta volna. Magyarországon 1987/1988-ban semmiféle kockázata ennek a vállalkozásnak nem volt. Sajnálatos módon Schmidt Máriának nem jutott eszébe, hogy a kötet fordítóinak megmondja: ne fordítsák vissza angolból a Braham által egyszer már magyarról angolra fordított eredeti politikai beszédek, parlamenti viták, törvények stb. szövegeit. Az első magyar kiadásban csak úgy sorjáznak a lejterjakabok.
Schmidt Mária előtt nem a csekély számú, és a nemzetközi holokauszt-szaktudományban csekély figyelmet keltő publikációi nyitották meg Bloomington, Oxford, a jeruzsálemi Jad Vasem kapuit. Bloomingtonba Ránki György vitte magával fél évre, ekkor A népirtás politikája magyar változatának előkészítéséért Ránki György javaslatára Braham professzortól több ezer dolláros honoráriumot kapott.
Schmidt Mária nem említette, hogy 1995 őszén Bécsben egy nagy nemzetközi tudományos konferencián vett részt. Ott ő megpróbálta Bárdossy László magyar miniszterelnököt a - szerinte - kommunista népbíróság kirakatpere ártatlan áldozatának beállítani. Előadását többen élesen megbírálták. Felhívták a figyelmét arra, hogy Bárdossy miniszterelnöksége idején támadta meg Magyarország Jugoszláviát, került hadiállapotba a Szovjetunió­val, üzent hadat az USA-nak és Nagy-Britanniának. Miniszterelnöksége alatt szavazta meg a magyar Képviselőház a III., fajvédelmi zsidótörvényt, és deportáltak kb. 16-18 ezer magyar/országi zsidót Kamenyec-Podolszkijba, ahol többségüket lemészárolták. Bárdossy volt a miniszterelnök az 1942. januári újvidéki mészárlás idején is. Amikor Schmidt mindezt kénytelen volt elismerni, megkérdezték tőle, hogy mit ért ő "kirakatper" alatt? Válasza: minden pert, ami a nyilvánosság előtt zajlik, pl. O. J. Simpson perét. Lehetséges, hogy a kb. száz torokból felharsanó nevetés űzte ki a holokauszt-szaktudományból Schmidtet?
Schmidt Mária rosszul emlékszik. 2002-ben Braham professzort senki sem tévesztette meg. Személyesen ment el megnézni a Terror Háza Múzeumát, amelynek állandó kiállítását, sok más magyar történész kollégához hasonlóan, történelemhamisító, aktuálpolitizáló, silány műnek tartotta. Az állandó kiállítás fő mondanivalója, hogy a magyar nép minden korban csak áldozat volt, sem vezetői, sem széles néptömegek soha, semmikor nem tévedtek, nem lelkesedtek torz eszmékért. Mindenről az idegen megszállók, a németek, majd az oroszok tehetnek, rajtuk kívül csak egy maroknyi nyilas, majd nyilasból kommunistává vedlett kollaboráns tehet. Mint azt annak idején többen, Varga László, Ungváry Krisztián stb. megírták, ez sok minden, csak nem a történelmi múltunkkal való bátor szembenézés. Schmidt Mária úgy emlékszik, hogy ő sokáig volt a "tűzvonalban", de sokszor marginális, lényegtelen kérdésekkel kellett foglalkoznia a Terror Háza állandó kiállítása kapcsán. Rosszul emlékszik: egyetlenegy szakszerű bírálatra sem tudott érdemi, szakmai választ adni. Lehetséges, hogy az 1999-2002-es vitákból Schmidt Mária a "marginális kérdések" közé sorolja egyik komoly kudarcát: nem sikerült az auschwitzi táborban egy tárgyi tévedésektől hemzsegő, történelemhamisító, antiszemita felhangoktól sem mentes forgatókönyv alapján új állandó magyar holokauszt-kiállítást összegründolnia. Ihász Istvánnal közösen írott kiállítási forgatókönyvüket a mértékadó magyar holokauszt-történészek élesen megbírálták.

1 A Figyelő idei 5. száma hosszú interjút közölt Schmidt Máriával. Schmidt Mária történészi múltjáról téves és megtévesztő állítások sorát tette. Sajnos a lap 7. számában olvasói levelemből csak három sor jelent meg, pedig Schmidt állításai ennél többet érdemelnek.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 5. szám, 2021. február 5.
LXIV. évfolyam, 31. szám, 2020. július 31.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
Élet és Irodalom 2021