A fuldokló joga

Kovács Zoltánnak a Fradi-tender ügyében majdnem mindenben igaza van (Állami FTC, ÉS, 2008/4.). Abban például, hogy az Üllői úti telek, a Fradi mint egyesület pillanatnyilag - adósság-kifizetéssel, részvényvásárlással, "eltartással", stadionépítéssel - nem ér nyolcmilliárdot. Gondolom, többek közt ezért nem sikerültek az eddigi tenderek. Abban azonban téved, hogy a futball pusztán a szórakoztatóipar része lenne. Sokkal több annál. Egy csapathoz tartozás az ember identitásának fontos része lehet. (Egy klub nemcsak csapat és vezetőség, ahogy az egyház sem csak a klérus, hanem a hívők közössége.) A tévénéző jól szórakozik, ha Real-, Barcelona-, Milan-, Liverpool-, Bayern- stb. meccseket néz. De van, amiben a csillogó sztárok sem tudnak versenyezni a Vidi, a REAC, a Fradi, Loki, Hali "falábúival". Az előbbieket tán csodáljuk, ámde nem szeretjük. Vagy szeretjük, de túl sokan vagyunk hozzá: a fél világ. S a fél világhoz tartozást nem lehet átélni. A Fradihoz tartozást át lehet élni, pedig már jó régen nincs benne semmi szórakoztató. Azt mondhatja Kovács Zoltán erre, hogy meg is látszik a foghíjas lelátókon, hol vannak már a lelkes tízezrek a stadionból, de azt nem mondhatja, hogy ezek nem is léteznek, s hogy az ország ún. legnépszerűbb klubja iránt már nincs a társadalomban semmi érdeklődés. Igaz lenne, hogy amint a klub eredményessége, sportbeli presztízse, az egymást váltó vezetőségek erkölcsi tőkéje s a klub gazdálkodása lehanyatlott, úgy enyészett el a "fradizmus"? Nem. Persze ezt valamivel bizonyítani kéne. Nos, a bizonyítékom: Kevin McCabe kitartó érdeklődése. Ha Kovács Zoltán is tudja, én is tudom meg a hazai ingatlanszakértők is tudják, hogy ez a telekügylet nem ér ennyit, akkor ezt vélhetőleg tudja McCabe úr és csapata is. Ha mégis pályázik, vajon miért teszi? Miért ajánlja meg nagyságrendileg ezt a pénzt - noha természetesen, mint minden vevő, igyekszik a legkevesebbért vásárolni. Én nem találok más magyarázatot, mint azt, hogy úgy véli, hosszú távon megéri neki. Bizonyosan igaza van Kornai Jánosnak, akit K. Z. idéz, hogy nálunk a lehető legvadabb kapitalizmus folyik, amiből az következik, hogy normális - magyarországi - ember telket csődtömeggel és "momentán nem versenyképes" Fradival nem vásárol. Magyar szemmel McCabe-ék viselkedése abnormális. De mi van, ha Angliában nem "a lehető legvadabb kapitalizmus" logikája érvényesül, ha ott messzebb látó, szinergiákban gondolkodó, valamit teremteni akaró kapitalisták is élnek? Akik tudják, hogy vannak értékek, amiket csak pénzből nem lehet előteremteni. Ilyen pl. a tradíció. A patina, mely csak évtizedek alatt tesz zölddé egy rézkupolát. Amelyet pénzért zöldre is lehet festeni, de az azért nem ugyanaz. Meg kéne kérdezni reklámszakembereket, hogy egy ilyen márkanevet, mint "Fradi" mennyiért és mennyi idő alatt lehet fölépíteni. Az új telefontársaságok, gondolom, tudnának erről mesélni. Huszonhét bajnoki címet legkevesebb huszonhét év alatt lehet megszerezni, a Fradi Múzeum csodálatos trófeáihoz legkevesebb száz év kell. Hogy a régi bajnokság - miként a tavalyi hó - nem ér semmit? Mert abban már nincs semmi szórakoztató? Ez nem igaz. Nekem az 1932-es, százszázalékos bajnokságra gondolni ugyanolyan gyönyörűség, mintha tavasszal megnyerjük az NB. II. Keleti csoportjában a bajnokságot a Szolnok vagy a Kecskemét előtt. Miért? Csak. Kaká gólja esztétika, gyönyörűség, Lipcseié majd tavasszal a Bőcs ellen katarzis lesz, maga az élet. Aki ezt nem érti, az maradjon a vadkapitalizmusnál, a szórakoztatóiparnál. A Fradi tönkremehet, de a neve, dicsősége még sokáig nem fog elmúlni. Legfeljebb nem lesz eladható, mert nem lesz aktuális forgalmi értéke (Van Goghnak se volt, Csontvárynak se volt, József Attilának se volt.) De biztos, hogy ennek a jöttment "legvadabb kapitalizmusnak" az értékítélete a legautentikusabb. Ez dönt el mindent? Hogy mit ér ez a név, ha a kereskedelmi jog el van adva 99 évre a korábbi tulajdonosnak? A legvadabb kapitalizmus szerint pillanatnyilag nem sokat. De ha az új tulajdonos kifényesíti a Fradi nevet, sokkal többet fog érni, mint így kopottan. Ez jó alkupozíció mindkét félnek. Ha a Fradi értékeit megveszik, akkor nemcsak a Harótok, Szívósok, Torgyánok, Furulyások, Ináncsyk Fradiját veszik meg, hanem a Springerek, Malaky testvérek, Schlosserek, Toldik, Sárosik, Kispéterek, Mátraik, Albertek, Varga Zolik, Nyilasik, Gerák Fradiját is. És a Gyarmati Dezsőkét, Csányikét, Komáromi Tiborokét, Magyar Zoltánokét, Szilágyi Szasákét, Kökény Beákét.

McCabe-ék - remélem - azt ismerték fel, hogy érdemes megvenni egy lepusztult műemléket, mert ha van pénzünk, újjávarázsolhatjuk, és sokkal szebb lesz, a látogatók sokkal jobban fogják szeretni, mint ha új házat építenénk.

Még két megjegyzés. Azt írja Kovács Zoltán, hogy a Fradi kilátástalan helyzetét nem a vagyonügynökség okozta, hanem a klub évtizedes pazarlása. Ez igaz is meg nem is.

Szerintem az állam és a klub felelősségét itt most ne firtassuk, túl bonyolult képlet. Mindenesetre, ha valakit mély vízbe dobnak, aki nem tud úszni, akkor annak részleges a felelőssége. Annyi, hogy miért nem tanult meg korábban úszni. A klubok "társadalmi" vezetőségei valóban nem tudtak úszni, de az a víz sem volt az igazi. Ilyen alapon kérdezhetjük azt is, vajon a 18 éve mély vízbe dobott kormányok tudtak-e úszni? Kevesebb az államadósság, mint a Fradié? Mennyivel bánt jobban a közösségi javakkal a vagyonügynökség profi gárdája a Fradi amatőrjeinél?

S hogy ez az ugyanolyan csóringer állam kivételezne a Fradival? A pályázati fiaskók nem erről tanúskodnak. Inkább arról, hogy a Fradi-projektből minél több pénzt ki akarnak szedni. Rendben van, az országom érdeke mindenekfölött. De miért olyan nagy baj, hogy az állam a közös érdeket képviseli? Hogy szimpla készpénztranszferről, igazságtalan állami juttatásról volna szó? Nem hiszem. Az FTC-nek használati joga van, nélküle nem adható el a terület. A kérdés az, pusztuljon tovább, vagy jöjjön egy jókora állami bevétel (is). Egyébként a magyar állam tulajdonosi joga körülbelül olyan jogi alapokon nyugszik, mint az FTC használati joga. Hatalomváltások, kisajátítások, törvénytelenségek sorozatán ment keresztül az elmúlt száz évben szinte minden tulajdon, ne csináljunk úgy, mintha az egyik jog sokkal hitelesebb volna, mint a másik.

Én persze csak egyszerű és szükségképpen elfogult szurkoló vagyok, örülnék, ha a Fradi magyar pénzből, kiárusítás nélkül virágozna. Ez azonban már lehetetlen. Globalizáció van - mese nincs.

Egy szurkoló nem lehet pesszimista. Az önellentmondás lenne. Hinnie muszáj klubja fölemelkedésében. Mondhatni persze, hogy nem ért hozzá. Könyörgöm, mihez? A választó ért az országhoz? De hiszen a választott sem ért. A fuldokló ért a vízhez, amikor kapálódzik? Az számít, kievickél vagy belefullad. Most itt van egy (több?) mentőöv. Jogosak, indokoltak. (McCabe csak nem a gyámkodó állam embere.) Ne csáklyázzuk el csak azért, mert a fuldokló az érettségin megbukott latinból, vagy hogy ha felnő, esetleg rossz üzletember válik belőle.

Szále László