Mit kell tűrni?

Egy közszereplőnek sem kell mindent eltűrnie, akkor sem, ha a magyar Alkotmánybíróság ezt a zsinórmértéket jelölte ki: "A közszereplést vállaló személyeknek vállalni kell azt is, hogy mind a sajtó, mind pedig a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden szavukat és cselekedetüket, így nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben."

Mindez Schiffer András legutóbbi írásának olvasásakor jutott eszembe. (A közhatalom jó híre, ÉS, 2008/2.)

Ügyemben a strasbourgi emberi jogi bíróság 2007. november 15-én pontosította, hogy hol vannak a kritika határai.

1995-ben közöltem egy bírálatot a Szabadság Párt politikai akadémiájának évkönyvéről, amelyben "náci hangokat" fedeztem fel. A megbírált dr. W. P. perbe fogott, és három bécsi bíróság felmentett. 2000 februárjában a bécsi államügyész a náci aktivitást tiltó törvény értelmében vádat emelt dr. W. P. ellen, aki 2000. májusban öngyilkos lett. 2000 júniusában a Szabadság Párthoz közel álló és állami támogatást élvező Zur Zeit hetilap avval vádolt engem, hogy "embervadászatot" folytattam dr. W. P. ellen, és öngyilkosságáért engem tett felelőssé. 2001 februárjában a lap főszerkesztője, Andreas Mölzer, jelenleg a Szabadság Párt képviselője az Európai Parlamentben, azzal vádolt, hogy dr. W. P.-t, akár egy "vadásztársaság" tagja, "öngyilkosságba" hajszoltam.

A Zur Zeitet és Andreas Mölzert is bepereltem rágalmazás miatt, de a bécsi bíróság (Oberlandesgericht) mindkét esetben úgy döntött, hogy nekem ezt az "értékítéletet" tűrnöm kell.

A strasbourgi emberi jogi bíróság (Pfeifer v. Austria [Application no. 12556/03]) nem fogadta el ezt az érvelést, és nekem adott igazat, mert tényekről van szó, és nem értékítéletről, de még ha értékítéletről lenne is szó, annak is tényeken kell alapulnia, ez pedig esetemben nem állt fent. A sértett joga jó hírnevéhez ez esetben nem kevésbé fontos, mint a szólás szabadsága, s előbbit az osztrák állam szervei elmulasztották megvédeni. A sértettnek mint a "vadásztársaság" tagjának arcképét közzétenni pedig a háborítatlan magánélethez való jog megsértését jelenti.

Karl Pfeifer
Bécs