Diplomata (és) kritikus

Nehéz megjegyzéseket fűzni egy interjúhoz, mert - a műfajból következik - az két ember alkotása. Az egyszerűség kedvéért azonban úgy teszek, mintha Bérczes Tibor gondolathűen öntötte volna mondatokba Jan Kennis szavait. (A jövő nem szünteti meg a múltat, ÉS, 2007/49.). Jan Kennis holland kulturális attaséként nyilatkozott, azaz - legjobb tudomásom szerint - diplomataként. Hogy valóban diplomatikusan is, azon töprengjenek el a diplomáciában nálamnál járatosabbak. Az interjú legnagyobb része a kulturális fővárosi szerepre készülő Péccsel foglalkozik. Ehhez legalább annyira értek, mint a diplomáciához, úgyhogy Kennis kritikájának ezzel a részével sem tudok mit kezdeni. Azt érteni vélem és nem tartom meglepőnek, hogy Európa egyik törökök által is lakott városá­ban, Berlinben buszokon hirdetik Isztambult, Pécs társvárosát. Érdekesnek tartom, hogy egy képzeletbeli európai közvélemény-kutatásból az derülne ki, hogy az emberek nem tudják, melyik város lesz 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa. De mennyivel izgalmasabb lenne az a közvélemény-kutatás, mely 2007-re vonatkozna. (Elképzelem, amint öt portugálból négy bőszen rávágja: Nagyszeben vagy Sibiu).
Azt sem tudom, hogy egy fiatal holland zenész milyen technikai színvonalon muzsikál, készséggel elhiszem, hogy magyar kollégái ebben a tekintetben jobbak. Örvendetes, hogy Hollandia kulturális attaséja gyakran látogatja a budapesti konzervatórium vagy a Zeneakadémia vizsgakoncertjei, így személyesen győződött meg arról, hogy a magyarok "csak azt játsszák, ami a kottában áll". Hogy mi áll a kottában, arról könyvtárnyi hermeneutikai irodalom áll rendelkezésünkre, így könnyedén meg tudjuk ítélni a fiatal magyar muzsikusok zenei teljesítményét. Tudom, hogy egy diplomatának kevés ideje van tájékozódása, különösen akkor, ha szabadidejében növendékkoncertekre jár. Ennek tudható be, hogy Kennis Budapest zenei életét azonosítja a Tavaszi Fesztivál programjával, s úgy tesz, mintha nem hallott volna az Őszi Fesztiválról, a Trafó programjairól, az évi rendszerességgel jelentkező kortárs zenei sorozatokról. A "minőségileg korrekt, de kicsit idejétmúlt hagyományt" folytató Tavaszi Fesztivál koncertjein - ezeket látogatja Kennis - hallottam például a Holland Rádió Kamarazenekarának előadásában Michael van der Aa, a holland fiatal zeneszerzőgeneráció jelesének egyik művét, ez a fesztivál hozta el a Nederlands Dans Theatert.
Budapestnek Kennis szerint el kellene döntenie, hogy mivé váljon a jövőben. "A modern design, vagy a mai színházművészetnek, vagy valami más művészeti központjává?" Hát, nem tudom. Jó ötlet, ha egy ország fővárosa kulturális tekintetben elkötelezi magát egy művészeti ág mellett? Jó ötlet, ha egy kisebb város teszi ugyanezt? Mindenesetre Debrecen pozitív példa, s ha gonoszkodni akarnék, nyilván azért, mert holland tanszék indult az egyetemén. Mostanában avatta fel Jan Kennis, s avatás közben volt ideje felmérni Debrecen kulturális életét is.
Kennis bizonyára unja a nemzetközi zenei élet sztárzenekarait, én örömmel vettem, hogy a Mahler-ünnepen például itt járt az Amszterdami Concertgebouw Zenekar. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedekben nem sok alkalmunk volt fanyalogni a drága Berlini, a Bécsi vagy a New York-i Filharmonikusokon.

Molnár Szabolcs
zenetörténet-tanár