Uraim! Köszönöm! (2)
VISSZHANG - LI. évfolyam 39. szám, 2007. szeptember 28.
Hálatelt szívvel köszönöm, hogy Kállai R. Gábor a múlt héten éles szemmel és biztos kézzel rámutatott magatartásom hiányosságaira, és kijavításuk minden csínjára-bínjára is rávilágított. Megfogadom: a jövőben rajta leszek, hogy tőlem telhetőleg egyetlen felebarátomnak se okozzak kellemetlenséget avagy bosszúságot; s különösen sajnálom, hogy az illusztris szerző homlokát esetleg miattam felhőzhette el ummantásnyira a gond, s evvel elvontam őt a közrajongás övezte műveibe illesztendő ékkövek csiszolásától, hiszen ez minden éber pillanatát lefoglalja. Magam se értem, hogyan lehettem képes ilyen dőreségre.
Két hete botorul szóvá tettem azt a szitokáradatot, amellyel a legkülönfélébb irányzatokhoz tartozó fényes elmék - nyilván teljes joggal - elárasztottak. Erre Kállai R. Gábor újabb üres személyeskedéssel illusztrálta ebbéli és más irányú törekvéseim vigasztalan hiábavalóságát. Ebben a ragyogó stratégiai húzásban megilletődve ismerhetjük föl a mester keze nyomát.
A magasabb igazságszolgáltatás könyörtelen, bár vitathatatlan döntésétől porba sújtva, karikás szemmel s bakacsinba öltözött, hűlő lélekkel üdvözlöm a minden szíre-szóra hörrenő amour-propre-omtól makulátlan ízlésükben méltán sértett áldozataimat, a magyar (s egyéb) szellem óriásait.
T. G. M.