Idegen vagy jövevény?

Szőllősy-Sebestyén András kollégám (Idegen szavak és idegengyűlölet, ÉS, 2007/28.) "többszörösen tévesnek" nevezi azt a véleményemet, hogy az idegen szó fogalma, pontosabban az idegen szó és a jövevényszó közötti különbség tudományosan megragadhatatlan. A szigorú indítás után azonban kiderül: lényegében egyetért velem, hiszen a saját bevallása szerint "a kategóriahatárok nem minden szempontból egyértelműek", éppen azért nem is hoz fel példákat, "hogy ne azoknak a besorolásán kezdjünk el huzakodni". Mondhatnám, hogy nekem ez elég is, hiszen én is erre gondoltam, gumikategóriákról van szó. De meg kell jegyeznem, hogy a hosszú felsorolás (mi mindenben viselkedhetnek másképpen az idegen szavak, mint a jövevényszavak: mondattanilag, alaktanilag stb.) nem mozgatta meg a fantáziámat (példák hiányában csak a fantáziámra tudtam hagyatkozni): egyes szavak sajátos felépítését én magam emeltem ki (a metonímia szó volt a példám), de arról nem tudok, hogy az ún. idegen szavak alaktanilag, mondattanilag stb. különlegesen viselkednének (az olyan egyértelműen idegennek hangzó kifejezéseknek is, mint az angina pectoris, legfeljebb a helyesírásuk különleges).

De kollégám felvet egy fontosabb kérdést is. Azt mondja, rengetegen kerülik, ellenzik az idegen szavak (bármik is azok) használatát, akik ugyanakkor semmilyen ellenérzést nem táplálnak idegen nyelvek, kultúrák stb. ellen. Sőt, mintha azt is sugallná, hogy én beteges indulatokat tulajdonítok az idegen szavakat kerülő honfitársaimnak. Nos, lehet, hogy tényleg félreérthetően fogalmaztam, ezért most hangsúlyosan elhatárolom magam: fel sem merült bennem, hogy mindazok, akik az idegen szavak ellen harcolnak, vagy a használatuk miatt szégyent éreznek (például az idézett rádióriporter), egyszersmind xenofóbok (= idegengyűlölők) lennének. Éppen ezért hangsúlyoztam annak a veszélyességét, hogy a puristák (a hivatásos nyelvtisztogatók) a média és az iskola felhasználásával támadnak. Ezek a héják (ahogy a puristákat neveztem cikkemben) tanult szakmájukra nézve nyelvészek, őket tehát semmi nem menti az alól, hogy szándékaik mögött xenofóbia húzódik meg. (Hacsak nem az van, hogy annyira nem értenek a szakmájukhoz, hogy nem értik meg a kölcsönzések szerepét a nyelvben.) Akik a hatásuk alá kerülnek, azok az idegenszó-gyűlöletet a magukévá teszik, de ebből természetesen nem következik - és nem is volt szándékomban azt mondani -, hogy az idegengyűlöletet is.

Kálmán László