SZÁZFORINTOS ÜZLET
PÁRATLAN OLDAL - LI. évfolyam 33. szám, 2007. augusztus 17.
Mi tagadás, a múlt rendszerből ideprivatizált legnagyobb lakossági bank példamutató fejlődésen ment keresztül. Hol vannak már az egykori kopott üzlethelyiségek? Fehér márvány, színes síküveg, szemet gyönyörködtető dizájn mindenütt. Csak a kuncsaftot lesajnáló magatartás maradt a régi.
Útiköltség-térítés eurócsekkjét szeretném beváltani. Az, hogy Budapest kellős közepén már kénytelenül a harmadik bankban járok, hogy itt meg negyven éve vezetek folyószámlát, mit sem számít. A csekk beváltása mindenféle nehézségbe ütközik.
Hosszan győzködjük egymást, hangos szó nem hangzik, indulatok nincsenek. Egész könyvre való gyűlik egybe a pénzintézet szemellenzős belső rendjének és ügyfél pukkasztó cinikus szabályainak világából. Megbecsült ügyfél csak reklámban létezik. Végül álláspontjukat írásban kérem. Ismételt piszkozatok. A mű körülményesen, de elkészül. Órányi (amúgy tehát eredménytelen) ügyintézés után kézhez kapom. Változatlan udvariassággal búcsúznék, de akkor a bank munkatársnője megszólal: - Száz forintot kérek.
Merthogy ez a szabályos ára három igazoló sornak és két aláírásnak.
-szenczi